Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezései a finnugor nyelvekben 102
116 VÉRTES EDIT a déli szamojéd szövegekben pedig szórványosan előforduló birtokos szerkezetek tehát valóban a birtokviszony kifejezésének ősszamojéd, illetőleg uráli formáját őrizték meg" (uo.35a vö. RAV/, FUF. XXVII, 83-5). A genitivusi n nemcsak uráli nyelvekben található meg. „Der n-Genitiv ist eins von den Morphemen, das den uralischen und altaischen Sprachen gémein ist. Alsó muss u. a. auch die Möglichkeit in Betracht gezogen werden, dass der Genitiv auf -n der beiden Sprachgruppen ihren Anfang aus demselben Verbreitungszentrum genommen hat und von dórt aus sowohl in die uralische als auch die altaische gewandert ist. Es ist auch möglich, dass die samojedischen Sprachen ihren n- Genitiv aus den altaischen Sprachen erhalten habén, ungeachtet dessen, ob der finnisch-ugrische und altaische n-Gen. miteinander verwandt sind oder nicht" (V. TAULI, UAJb. XXIV, 40; vö. még SAUVAGEOT, Recherches. XVIII). H. SKÖLD (FUF. XVIII, 226) az uráli genitivusi -n-t az indoeurópai heteroklitikus deklináció -w-jével veti egybe, de ezt az egyeztetést tudtommal csak COLLINDER (Indouralisches Sprachgut 29—30) helyeselte. Anélkül, hogy a szamojéd genitivusi n eredetéről állást foglalnánk,3513 megkockáztathatunk egy hipotézist a finnugor nyelvek genitivusi %-jérői. Ez a feltevés szorosan TOIVONEN protolapp elméletén (amelyet pl. N. SEBESTYÉN IRÉN, NyK. LIII, 24—41 elfogad; HAJDÚ PÉTER, NyK. LIII, 47; MKE. 42 is valószínűnek tart) alapul, továbbá figyelembe veszi, hogy ,,die Forschungen der letzten Zeit scheinen immer deutlicher zu beweisen, dass . . . auch Morpheme, grammatische Kategorien und morphologischsyntaktische Konstruktionen entlehnt werden ..." (V. TAULI, i. h. 27). E hipotézis szerint az uráli alapnyelv, mint N. SEBESTYÉN IRÉN is vallja, nem jelölte a birtokviszonyt eredetileg sem a birtokon, sem a birtokoson, legfeljebb a birtokos személyragozás csirái lehettek meg már akkor,36 de még talán a finnugor korban sem kristályosodott ki teljesen a birtokos személyragozás, vagy nagyobb nyelvjárási ingadozásokat kell feltennünk. Az uráli egység megszűnése után alakulhatott ki, ül. kerülhetett a szamojéd alapnyelvbe ill. egyes nyelvjárásaiba a genitivusi n, amelyet a lapp-szamojédok közvetítésével aztán a finn-volgai alapnyelvet beszélő közösség is megismert. A hipotézis valószínűsége mellett szólhat egyrészt az a körülmény, hogy „auch heutzutage ist der Genitiv . . . im Tscheremissischen und Mordwinischen noch kein so háufiger Kasus, wie man z. B. vom Standpunkt des Finnischen aus erwartet, denn statt seiner erscheint in recht vielen Fállen . . . der Nominativ" (RAV., FUF. XXVII, 90), hiszen a volgai finnugorság és a lapp-szamojédok érintkezése felületesebb lehetett, mint a lapp-szamojédoké és a finnségé. Másrészt megkönnyíthette a gen. -n elterjedését a vele rokon -n adj. denom. képző megléte (vö. LEHTISALO, SUSToim. LXXII, 123; RAV., FUF. XXVII, 77, 81, 85, 100). Feltevésem alátámasztására még az hozható fel, hogy az accusativusi -m rag is hasonló módon általánosulhatott a volgai-finn nyelvekben lapp-35a Időrendi okokból nem tudtam cikkem megírásakor sem a finnugor konferencián elhangzott hozzászólásokat (KISPÁL, HAJDÚ), sem N. SEBESTYÉN doktori vitáját figyelembe venni ; ugyanez vonatkozik FARKAS GYULA és LAURI KETTTJNEN cikkére is (UAJb. XXVIII/^2, An. Acad, Sient. Fena. ser B. 98,2 ) 35b N. SEBESTYÉN IRÉN doktori disszertációjának vitáján az opponenseknek adott válaszában módosított fent idézett véleményén. 36 Erről vallanak talán N. SEBESTYÉN IRÉN nyenyec példái is : manj njü 'mein Sohn' [én fiú], ill. manj háptsem 'mein Tod' (Fgr. Konf. tézisei).
