Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Kálmán Béla 36

38 HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ a nyelvtudomány történetét vagy más finnugor tárgyú előadást hallgatnak. Debrecenben a finn nyelvi órákat PAPP ISTVÁN, a többi finnugor tárgyú kollégiumot és szakkollégiumot magam szoktam tartani. Az érdeklődés elég nagynak mondható, mert a finn szakkollégiumra 5—10, más finnugor nyelvre is 2 — 5 hallgató szokott jelentkezni az eddigi, évfolyamonként átlagosan 30—40-es létszámú magyar szakos hallgatók mellett. A tavalyi évfolyamról egy manysi hangtani és egy finn mondattani tárgyú jó szakdolgozat került ki, és az idén is van finnugor tárgyú szakdolgozat. A legfőbb nehézség, amivel az egyetemi hallgatók küszködnek, a nyelvtudás hiánya. Azért vállalkoznak szívesebben irodalmi vagy magyar nyelvészeti tárgyú szakdolgozatok írására, mert ott beérhetik magyar nyelvű irodalommal. A kétszakosság talán majd lendít valamit rajtuk, és így a magyar—orosz vagy a magyar—német szakosnakkevesebbnehézséget fog jelenteni a nélkülözhetetlen külföldi szakirodalommal való megbarátkozás, mint az eddigi egyszakosoknak. Az egyetemi képzés csak előiskolája a tulajdonképpeni szakképzésnek, amelyet eddig a kutatók csak kedvezőtlen körülmények közt, lassú, szívós önképzéssel szerezhettek meg, most azonban mint aspiránsok, sokkal kedvezőbb feltételek mellett jutnak hozzá. A tudományos fokozatok rendszeresítésekor igen szigorú mértéket alkalmazott a Tudományos Minősítő Bizottság. Ez helyes intézkedés volt, hogy meglegyen a tudományos fokozat értéke. Előfordult azonban az is, hogy európai hírű tudósunk csak kandidátusi fokozatot nyert el, ugyanakkor az elmúlt években beadott kandidátusi dolgozatok legtöbbje nem érte el a megkívánható mértéket sem. Aspiránsainknál nem remélhető, hogy kandidátusi fokozatuk megszerzésekor elérik idősebb, több tapasztalattal rendelkező kandidátusaink színvonalát. így a terhek és a felelősség arányosabb eloszlásában a közeljövőben kevés javulást várhatunk. Utoljára nem kiegészítésként, hanem a ceterum censeo alapján ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a külföldi kapcsolatok megszilárdítására föltétlenül sürgős szükség van, mégpedig a LAKÓ GYÖRGY referátumában megjelölt minden vonatkozásban. Delegációk százai keresték föl az elmúlt években a Szovjetuniót, de finnugor nyelvészeink közül két aspiránsunkon kívül eddig csak LAKÓ GYÖRGYnek volt alkalma tanulmányutat tenni a Szovjetunióban. A finnek a közelmúltban olyan kulturális egyezményt kötöttek a Szovjetunióval, amelynek alapján finn nyelvészek kutatást végezhetnek a Szovjetunió finnugor népeinek körében. Nekünk most nyílnék alkalmunk, hogy tanulmányútra menjünk szovjet tudósokkal közös expedícióban a manysik és a nyenyecek közé. Remélem, hogy Akadémiánk mindent el fog követni, hogy ez a hazai finnugor kutatások történetében korszakalkotó jelentőségű kutatóút minél előbb megvalósuljon. Ezenkívül feltétlenül szükséges volna az is, hogy finnugor nyelvészeink néhány hónapot a Szovjetunióban tölthessenek egyrészt orosz nyelvtudásuk megerősítésére, másrészt látókörük szélesítésére. Nem hanyagolható el a finn—magyar tudóscsere sem, amelynek örvendetes kezdeteit jólesően tapasztaljuk, de amelynek rendszeressé tételéről intézményesen kellene gondoskodni. Igen hasznos és célszerű volna — amellett a nagyszerű eredmény mellett, hogy két finnugor aspiránsuk a Szovjetunióban tanulhat — annak az elérése is, hogy egy-egy fiatal komi, manysi, mari vagy nyenyec nemzetiségű és anyanyelvű aspiráns vagy fiatal kutató magyar egyetemen töltene néhány