Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

16 LAKÓ GtYÖEGY Következő ötéves tervünk összeállításakor nagyon kell ügyelnünk arra, hogy az első ötéves tervünk teljesítéséből, illetőleg nem teljesítéséből levonható következtetéseket levonjuk, s leggondosabban igyekezzünk elke­rülni azokat a hibákat, amelyeket az első ötéves tervidőszakban elkövettünk. II. Finnugor nyelvtudományunk termelésének ezen mennyiségi szemléje után rátérek más kérdésekre. Noha tudom, hogy ezzel általános tetszést nem aratok, mégis a történeti hűség kedvéért elöljáróban kénytelen vagyok azt megállapítani, hogy a felszabadulásunk utáni években, amikor már el­kezdhettünk volna szaktudományunkkal komolyabban foglalkozni, a marriz­mus uralma szó nélkül még ma sem mellőzhető, fejlődésünket hátráltató körül­mény volt. Persze igaz, hogy a hazai marrizmus uralma több évtized táv­latában időtartamát tekintve jelentéktelenné törpül. Érthető az is, hogy a marrizmus nyelvészeink egy részének emlékezetében szinte nyomot sem hagyott. Hiszen a marrizmus nem tette lehetetlenné általában a nyelv­tudomány művelését, és sem maga a marrizmus, sem pedig képviselői nem egyforma súllyal nehezedtek a nyelvtudomány egész területére, illetőleg vala­mennyi képviselőjére. Ennek ellenére sem tartom a marrizmust ma még egy kézlegyintéssel elintézhetőnek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy világnézeti fejlődésünkben nem is egy helyben topogásra kényszerített, hanem egy időre egyenesen visszavetett bennünket, s hogy egy ötéves időszakon belül, amikor a másodpercek kihasználásáról volt szokás beszélni, még egy félév sem jelen­téktelen időszakasz. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a marrizmus fokozott mértékben irányította tüzét épp az összehasonlító nyel­vészetre, s nem véletlen az, hogy egyik legkirívóbb megmozdulása a hazai finnugor összehasonlító nyelvtudomány képviselői ellen irányult. Nem tett jó szolgálatot a marrizmus tudományerkölcsi szempontból sem. Már kezdtek megjelenni finnugor vonatkozású cikkek, amelyek szerzője a sorok közül kitetsző szánakozó mosollyal tekintett azon idősebb tudósokra, akik még mindig hittek a finnugor nyelvek genetikus kapcsolatának ,,ósdi meséjében". Nyilvánvaló, hogy ez esetben a marrizmus erőszakossága opportunizmusra nevelte a fiatal szerzőt, aki gyors fogékonysággal foglalta el azt az állás­pontot, hogy a tudományban nem is annyira a tények vizsgálata, mint inkább az erősebb fél előtti meghajlás és az időszerű jelszavak hangoztatása a fontos, s ez esetben cikkeink megjelenése már biztosítva van. Van valami meggondol­koztató abban is, hogy noha az ötéves tervidőszak első évében a Nyelvtudo­mányi Intézet finnugor osztályának évenkint egy-egy új, fiatal kutatóval való gyarapodása volt kilátásba helyezve, az egyetemről tudtommal csak most, azaz a marrizmus bukása után öt évvel kerültek ki az első olyan végzett hallgatók, akik a finnugor összehasonlító nyelvtudomány iránt komoly érdeklődést mutatnak, s ez a körülmény már eddig is kihatott s még ezután is jó ideig ki fog hatni tudományunk fejlődésére. Mindezt egybevetve én a hazai marrizmus uralmát ötéves távlatból nézve nem látom egészen ártalmat­lannak, legalábbis nem a finnugor összehasonlító nyelvtudomány szem­pontjából. Milyen az a finnugor nyelvtudomány, amelyet a marrizmus bukása óta műveltünk és művelünk ? — Most megpróbálok erre a kérdésre válaszolni.

Next

/
Thumbnails
Contents