Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

I. Felszabadulásunk óta a magyar nyelvészek már három kongresszust tartottak. Rajtuk a hazai finnugor nyelvészek is részt vettek, a saját szűkebb tudományterületükkel kapcsolatos problémákhoz ők is hozzászóltak, külön összejövetelt azonban ez ideig nem tartottak. Erre — a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztálya vezetőségének határozata folytán — most kerül sor először. Összejövetelünk a „konferencia" nevet viseli jeléül annak, hogy rendezvényünk szűkebb keretek között mozog és kisebb igényű, mint a nyelvészkongresszusok. Ez természetes is, hiszen finnugor nyelvészeink a magyar nyelvészek együttesének csak egy kis töredékét alkotják, s részükről ez az első próbálkozás arra, hogy tudományszakuk kérdéseit önálló rendezvény keretében tárgyalják meg. Részletesebben megjelölve, konferenciánk célja a felszabadulás óta elvégzett finnugor nyelvészeti munka számbavétele, az elért eredmények felmérése, a hiányosságok megállapítása, a jövőbeli teendők kijelölése és a munkánk megjavítását célzó javaslatok megvitatása. A tájékozatlan idegen könynyen felvethetné azt a kérdést: mi szükség van erre, hiszen tíz év egy tudomány történetében igen rövid időszak, s egy-egy tízesztendős ciklus a tudományok történetében ritkán szokott kiemelkedni a többi közül. Nagy általánosságban persze valóban ez a helyzet. Az a tíz év azonban, amely felszabadulásunk óta napjainkig telt el, nem akármilyen tíz év, hanem olyan időszak, amely hazánk tudományos életében új korszakot nyitott, s amely a nyelvtudományban és ezen belül a finnugor nyelvészetben is jelentős változást hozott magával. A hazai tudományok szempontjából általában az új korszakot az új világnézeti alap, az új munkamódszerek és az új cél jelentik. De megváltoztak azok a keretek is, amelyek közt a tudományos munkát végezzük, s a múlthoz- viszonyítva mások a lehetőségeink is a tudományos munkára. Hogy mindez mennyire érvényes a nyelvtudományra általában, azt nálam avatottabbak a nyelvészeti kongresszusokon, számos akadémiai ülésen és egyebütt már részletesen kifejtették. Ezért e kérdések fejtegetésébe itt, e szűkebb körű szakmai konferencia keretei közt, nem akarok belebocsátkozni. Ehelyett a felszabadulásunk utáni tíz év történetéből a sajátosan finnugor nyelvészeti vonatkozások tárgyalására kívánok rátérni. De ha csupán ezt tenném, hamis képet adnék a felszabadulás utáni finnugor nyelvészetről, mert tudományunk alakulásit nem történeti szempontból, nem fejlődésében vizsgálnám. Ahhoz, hogy az elmúlt tíz év fejlődé