Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Zsirai Miklós 3

ZSIBAI MIKLÓS 7 köréből vett példák egész seregével igazolja azt a nézetét, hogy sokszor nem a képző szabja meg a származék jelentését és hangulatkor ét, hanem ellenkezőleg: egy bizonyos alapszókategória vagy az alapszavaknak egy szűkebb fogalmi csoportja formálja ki a képzőelem egész jellemét. Sztálin nagy jelentőségű nyelvtudományi megnyilatkozásait ZSIEAI kitörő örömmel fogadta (vö. „Történelmi fordulat a nyelvtudományban" című cikkét: NyK. LIL). Mint igazi tudós, aki a nyelvek életét saját kutatásai alapján behatóan ismerte, a marrizmus tévtanaival mégcsak átmenetileg sem tudott összebékélni, s mint elméleti kérdésekben járatos kutató SZTÁLIN világos okfejtését nagy élvezettel tanulmányozta s őszinte meggyőződéssel tette magáévá. De ezzel persze nem elégedett meg. „Sztálin cikkei és a történeti-összehasonlító nyelvtudomány" című cikkében (A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának' Közleményei I.) számba vette SZTÁLIN útmutatásainak a történeti-összehasonlító nyelvtudomány terén értékesítendő tanulságait s levonta ezeknek gyakorlati következményeit is. Elemezve a történeti-összehasonlító módszer legáltalánosabb hiányosságait, összefoglalja: melyek azok a hibák, amelyeknek az elkövetésétől a jövőben tartózkodnunk kell, s melyek azok a szempontok, amelyeket a marxizmus szellemében végzendő munkánkban fokozottan érvényesítenünk kell. „A magyar nyelvtudomány helyzete és feladatai I. V. Sztálin útmutatásai alapján" című előadásában pedig (A MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei II.) egyrészt beszámol eddig végzett munkánkról, másrészt kijelöli jövő feladatainkat, rávilágítva azokra a körülményekre és tényezőkre, amelyek munkánk eredményességére a sztálini cikkek megjelenése után is hátrányosan hatottak. Hő vágya volt, hogy a helyszínen megismerkedhessek azzal a lendületes munkával, amely nyelvrokonaink földjén SZTÁLIN nyilatkozatai után a nyelvtudomány terén megindult, de ahogy egészségi állapota romlott, fájó szívvel be kellett látnia, hogy e vágya teljesüléséről le kell mondania. # ZSIRAI MiKLÓst mint tanárt párját ritkító pedagógiai érzék jellemezte. Logikusan tagolt, világosan megfogalmazott, lényeglátó előadásaiban ügyelt arra, hogy hallgatóit a részletek túlságos halmozásával ki ne fárassza. Kiváló előadói képességei folytán meg rokonszenves egyéniségével elérte azt, hogy a korábban rendkívül száraz tantárgynak kikiáltott finnugor nyelvészet a kedvelt egyetemi stúdiumok sorába lépett elő. Negyedszázados egyetemi működése során sok hallgatóját nyerte meg a finnugor nyelvek kutatásának, akik közül többen ma is szenvedélyes szeretettel foglalkoznak tudományukkal, s ha tudományunk a felszabadulás előtt nem nélkülözte volna a hatalom birtokosainak jóindulatát, a hazai finnugor nyelvészet má újabb virágkorát élhetné. Amint talán a fenti sorokból is kitűnik, ZSIRAI MiKLÓst egész tudományos pályáján szaktudományának hazai, sajátosan magyar szempontjai vezérelték. A finnugor nyelvek közül elsősorban azokkal foglalkozott, amelyeknek vizsgálata a magyar nyelv és nép múltjának megismerése szempontjából a legtöbb eredménnyel kecsegtetett; a soron levő feladatok közül azoknak az elvégzését vállalta, amelyeknek korábbi elhanyagolása — mondhatni — szinte szégyene volt már a magyar tudománynak; a szakterületén jelentkező igények közül mindenekelőtt azoknak, a kielégítésére törekedett, amelyek a magunk portáján, hazánk határain belül jelentkeztek. Távolról sem a sovinizmusnak valamilyen fajtája volt az, ami tudományos céljainak kitűzésében irányította,