Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

60 LAKÓ GYÖRGY /. A magánhangzójelek hang értéke A magánhangzók kvantitásfokozatát — amint már említettem — a manysi irodalmi nyelv nem különbözteti meg. Az természetes is, hogy a manysi nyelvben meglévő valamennyi kvantitásfokozat megkülönböztetésére az irodalmi nyelv nem törekszik, de legalább a rövid és a hosszú kvantitás -fokozat megkülönböztetése igen kívánatos lenne, mert szép számmal vannak olyan szók, amelyeket épp a kvantitásfok eltérésének jelölése esetén tud­nánk legkönnyebben megkülönböztetni egymástól.1 Példák: a) a ~ á: cae = 1) safi 'lustaság', 2) sáfí 'sok'; MÜHÖ = 1) (MdHb-m) man 'meny', 2) mán 'kicsi'; caM = 1) sam 'szem', 2) sám 'szöglet, sarok, vidék'; b) o ~ n; nocyneKee = 1) posurjkfie 'mosni (ruhát)', 2) p^surjkfis 'űzni, hajtani'; noc = 1) pos 'fény', 2) p*s 'jel'; mopac — 1) toras 'akadály', 2) t^ras 'arasz'; c) u ~ ü: myp = 1) tur 'torok', 2) tür 'tó'; myn = 1) tup 'alig', 2) Szo. tüp 'evező'; cyü = 1) swj 'hang', 2) swj 'fenyőerdő'. Minthogy a kvantitásbeli különbség legalábbis az esetek többségében világos kvalitásbeli különbséggel is együttjár, ez azt jelenti, hogy a manysi ábécé egyes magánhangzójelei egymástól nemcsak kvantitás, hanem kvalitás szempontjából is többé-kevésbé eltérő hangokat jelölnek. Amint nyelvmesterem megállapította, ennek maguk a manysik is tudatában vannak. Világos előttük, hogy pl. az irodalmi nyelvi XOAÜC 'meghalt', ül. 'elfogyott' jelentésű írott alak o-jának az első esetben más a hangértéke, mint a másodikban. Az ilyen esetekben az irodalmi nyelvi szóalak helyes olvasása csak a szó aktuális jelen­tésének a mondatbeli összefüggésből való felismerése esetén lehetséges. a. — Általában az a, ill. az á hangot jelöli, pl. maKec = takys 'ősz', eopamu = fióraDÍ 'kívánkozik', ÜMIÍ = ámp 'kutya', ancii = ápsi 'öcs'; o. — 1) Rövid o értékű: MOCb = moé 'egy kicsit'; KOA = kol 'ház'; 2) hosszú * értékű: OAynca = *lu psa 'élet'; eoeymicee = (}nf}ur)c k(}e 'kérni'; 3) a szigvai nyelvjárásban sokszor ő^-nak hangzik: xom = £Ö?t 'hat'; xomaA = £ÖQtal 'nap'; moman = tÖQtap '(posta)láda'. y. — 1) (Rövid) u: yp = ur 'hegy', Munymme = minur}Jc($e 'menni'; 2) (hosszú) ü, ill. ü: cyü = eyi 'fenyőerdő'; myp = tür 'tó'; xyA — gül 'hal'; xypue = £üriy 'tarisznya'; 3) hangsúlytalan szótagban M és n (més p) előtt (a redukált a-ből fejlődött) u jele: xypyM = xüru m 'három', WAyM — neelu m 'nyelv'. bi. — Ugyancsak több értékű. 1) y előtt az i hangot jelöli: xypuz = güriy 'tarisznya'; euzup = fíiyfr 'vörös'; 2) a szó zárt utolsó szótagában A, p,C, X, m (l, í, r, s, é, g, r\) előtt redukált 2-nek, ill. í-nek ejtik: KüCbiM = kásdfj 'minden'; AaeblC — Iá fid 8 'mondta', d e : MamymbiA = másnutil (instr.; masnut 'ruha'). A második szótagbeli redukált magánhangzót a manysi irodalmi nyelv nem mindig jelöli, vö. ROMBANGYEJEVA, PyccKO-MaHCHHCKHH GiOBapb 383. 3. — Szó elején legtöbbször «, néha e értékű, pl. spynmamKee — lruptar\ kfie, dHtnan = Szo. (54) InvaB, de: dmunaAOLZ = eiipálay, 'este'. Szó belsejében csupán olyan mássalhangzók (l, n, s, t) után használa­tos, amelyeknek jésített változatuk is van az északi-manysiban, és — ellen-1 Ugyanígy a chanti nyelvben, vö. Cs. FALTTDI ÁGOTA: NyK. LIV, 304.

Next

/
Thumbnails
Contents