Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 45 a) a mássalhangzón végződő szavak paradigmájában az egysz. 1. személyű birtokos -m ragja előtt a redukált magánhangzónak (MŰNK.: é) u változata jelentkezik; b) egyes személyragokban a MuNKÁcsitól hosszúnak jelölt magánhangzó helyén rövid vagy félhosszú magánhangzó van; úgy látszik, az utolsó szótag• ban levő magánhangzók megrövidültek; c) a szigvai nyelvjárás alakrendszere szegényebbé vált, egyszerűsödött — annyiban, hogy az egysz., a ktsz. és a tbsz. 2. személyű birtokost jelölő alakok különbsége megszűnt: azonos számú birtok mellett az egysz., a ktsz. és a tbsz. birtokost azonos alak jelöli, ill. azonos alak is jelölheti. Ugyanez a helyzet az irodalmi nyelvben, vö. ROMB. 357 — 8. 2) Azon alakoknak, amelyek végződésükben redukált magánhangzót (d) tartalmaznak, az én feljegyzéseimben több alakváltozatuk van — annak következtében, hogy a redukált magánhangzó többféle hangszínű (9, %) lehet, ill. hangsúlytalan szótagban ki is eshetik, pl. kdlin ~ kohn *v kd In 'kettőtök háza'. Természetesen nem minden, eredeti redukált magánhangzóval hangzó alakot hallottam, ill. jegyeztem fel ennyi változatban, de meggyőződésem szerint mindegyiknek a kiejtése variálható a redukált magánhangzó különféle realizációi szerint. 3) A birtokos személyragos alakok egyes esetei helyett szívesen használnak különféle postpositiós szerkezeteket, pl. ápan klfidrn 'bölcsődbe', ápan nu'pdl 'bölcsödhöz' (ápann lativus helyett), ápan kifidrt 'bölcsődben' (ápant locativus helyett). II. Személye s névmások A személyes névmások — éppúgy, mint a főnevek — egyes számjban, kettős számban és többes számban ragozódnak. Amíg azonban a főnevek kettős és többes számú töve számjel segítségével az egyes számú tőből alakul, addig a személyes névmások kettős és többes számú .alapalakjául az egyes számútól eltérő, külön tő szolgál (számjel nélkül). A személyes névmások ragozása több tekintetben lényegesen eltér a főnevek ragozásától. Egyik szembetűnő különbség, hogy a személyes névmásoknak locativusuk nincs, viszont van külön — a nominativustól eltérő — tárgyesetük (accusativus). A mai szigvai nyelvjárásban a személyes névmások ragozása némileg különbözik a MuNKÁcsitól (VNyj. 13) feljegyzett és a KANNISTO hagyatékából LiiMOLÁtól (FUF. XXVIII, 20—56) közölt paradigmáktól, sőt kisebb eltérések vannak az irodalmi nyelvi ragozással szemben is. Minthogy mindezek egybevetése több szempontból tanulságosnak • látszik, alább közlöm saját feljegyzéseimen kívül az irodalmi nyelvi alakokat, továbbá a MUNKÁCSI meg a KANNISTO feljegyezte paradigmákat is. Az irodalmi nyelvi alakok több esetben bizonyos tekintetben igazolják azon adataim helyességét, amelyek mind a MUNKÁCSI, mind pedig a KANNISTO feljegyezte alakoktól különböznek.