Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Zsirai Miklós 3

ZSIEAI MIKLÓS 9 Tőle vártuk az első nagyszabású és korszerű REGULY-életrajzot is. Tudományunknak nagy kára, hogy hosszú betegsége és idő előtti távozása megakadályozta e munkái befejezésében, illetve tervei megvalósításában. Rendkívül fájdalmas tudatára ébrednünk annak, hogy ZSIRAI MIKLÓS már nem dolgozik közöttünk és velünk. Aggódva fontolgatjuk, vajon a jelzett nagy feladatokat az ő tudása és közreműködése nélkül meg tudjuk-e oldani. Távozása után tátongó rés támadt sorainkban, mégis: élete munkája legalábbis két feladatkörben nem maradhat csonkán, illetőleg folytatás nélkül. Az egyik feladat a Reguly-hagyaték kiadása, amivel halaszthatatlanul tartozunk a legmagyarabb tudománynak, a genetikus magyar történetkutatásnak. A másik feladat még sokkal általánosabb érdekű: őriznünk kell a magyar nyelv tisztaságát és szépségét olyan gonddal és szeretettel, amint ZSIRAI MIKLÓS tette. Bár az ő tollával írni nem tudhatunk, hiszen ehhez az ő művészi ihletettsége is kellene, e munkában fáradnunk nem szabad, megalkudnunk nem lehet. Ezek. azok a feladatok, amelyeknek végzésére kötelez bennünket ZSIEAI MiKLÓsnak, a tudósnak és a magyar nyelv nagy'művészének az emléke. LAKÓ GYÖRGY YRJÖ HEIKKI TOIVONEN 1890—1956 Kevéssel folyóiratunk e kötetének megjelenése előtt érkezett el hozzánk a gyászhír: YRJÖ HEIKKI TOIVONEN, a Finn Akadémia tagja, 1956. május 16-án meghalt. Az elhunytban a finnugor nyelvészet művelői szaktudományuk egyik legkiválóbb képviselőjét, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteleti tagját gyászolja.