Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3

6 FOKOS DÁVID tarthatnók, hogy miért tükröződik egy orosz eredetűnek látszó chanti szóban az orosz £ a rendestől eltérő módon (pl. az északi-chanti Kaz. nyelvjárásban s helyett é alakban), mikor pedig az az orosz szó nem lehet oly régi jövevényszó a chantiban. És hogy ilyen, vagy ehhez hasonló eset csakugyan előadódhatok, arra vonatkozólag 1. az alább 70. sz. a. tárgyalt chanti snf szót. Persze indoeurópai vonalon könnyebb volt a jövevényszavak tanulságainak hangtörténeti gyümölcsöztetése, mert fel lehetett használni az indogermanisztika kész eredményeit, míg egyelőre meglehetősen csekély anyag állna rendelkezésére pl. a komi hangtörténet azon kutatójának, aki a komi hangtörténet szempontjából vizsgálná az obi-ugor nyelvekbe átkerült komi szavak hangtörténeti tanulságait. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a jövevényszókutatásnak itt említett iránya teljesen hiányzik irodalmunkból. Szűkebb határok közt, egyes szófejtések keretében, számos esetben láthattunk erre az eljárásra is példákat, ahogyan csak nemrég is szép példáit mutatta be PAIS DEZSŐ annak, hogy „más nyelvnek átadott magyar szó is nyújthat magyar hangtörténeti tanulságot" (1. MNy. XLVI, 98—101). Csakhogy általában a fgr. hangtörténeti munkák munkatervében nem szerepel az ezirányú kutatás. Pedig hogy mennyire kívánatos lenne, hogy az itt jelzett szempont minden nagyobb hangtörténeti munkában megfelelő módon érvényesüljön, azt a fenti példák is igazolták. De lássunk talán egy fgr. példát! Próbáljunk egy komi nyelvi hangtani jelenséget ezzel az eljárással, más nyelvekbe átkerült szavainak tükröződésében is megfigyelni és tisztázni.5a II. A komi ír hangváltozás A komiban tudvalevőleg az egyes nyelvjárásoknak legjellemzőbb m'egkülönböztetője a nem-szótagkezdő6

l

viselkedése. sa Jelen dolgozatomat 1950, december hó 27-én olvastam fel a M. Nyelvtudományi Társaságban. Dolgozatomat most kibővítettem. Ebben a kiegészítésben nagy hasznát vettem V. I. LYTKIST most megjelent jeles összefoglaló könyvének (/JpeBHenepMCKHH H3WK. Wiemie TCKCTOB, rpaMMaTHKa, CJiOBapb. AnaA- HayK CCCP. MocKBa, 1952.). Legújabban ugyancsak V. I. LYTKTN szívességéből megkaptam e komi tudósnak »K Bonpocy o B0Ka.nn3Me nepMCKHX H3HKOB« c. értekezését (Tpy/jbi HHCT. H3biK03HaHHíi AH. CCCP 1952. I, 58—106). Itt örömmel láttam, hogy LYTKIJÍ egyfelől szintén rámutat az itt említett módszernek a fontosságára, másfelől mindjárt fel is használja a chanti nyelvbe átkerült komi szavak egyes hangtani tanulságait permi hangtörténeti problémák (nevezetesen a komi zárt ós nyílt o és más kérdések) tisztázásánál (1. a 74. és a 103. lapon. — A komi zárt o-ról 1. még FOKOS : Nyr. LXVI, 42 és UOTILA : JSFOu. LII/5, 7). Idézzük LYTJCIN elvi megállapítását: ». .. HeoöxoflHMO ReranbHO iűyqnTb AHajiCKTbi STHX H3MKOB [t. i. az egyes fgr. nyelvekét], 3aHMCTB0BaHHH H3 COCCAHHX HSHKOB H, HaoöopoT, cnoBa, nepeme/nuiie B COCeflHHe H3bIKH« (i. m. 72. 1.). 6 Ezt a meghatározást használom, mert ez egyfelől pontosabb, mint az

UOTILÁÓ („szótagzáró", ,,am Silbenschluss"), amely nem illik az olyan esetekre, mint pl. veit ~ vevt ~ vej,t 'Deckel', másfelől rövidebb, mint WiCHMANN-nak szintén pontos meghatározása .- ,,vor Konsonanten und im Wortauslaut" (JSFOu. XXI/3, 21, FUF. II, 179). BUBRICH is teljesen kielégítő meghatározást ad, hogy t. i. a komi l >- v hangváltozás akkor ment végbe, ha az l után nem következett közvetlenül magánhangzó (McTopnqe~ CKan (j)0HeTHKa yAMypTCKoro j*3biKa. 1948. 103. 1.). Persze valamennyi, meghatározást ki kell egészíteni azzal a megjegyzéssel, hogy ez a hangváltozás a mondatfonetikai hely-