Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)
Tanulmányok - Deme László: A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez 10
30 DEMB LÁSZLÓ fejlődésének szemszögéből nézve nem fejlődési, hanem változási törvények csak. Természetesen a nyelvi változásnak ezek az általános törvényei minden nyelvben másképen konkretizálódnak ; de ez nem a törvényeket, hanem az illető nyelvet jellemzi. Az, hogy az analógia-érzék a magyarban többesjelnek vélt -k végzetet vonhat el, nem az analógia valamilyen sajátos tulajdonságának köszönhető, hanem annak, hogy a magyarban -k többesjel van. S éppen ezért az analógia aligha produkálhat a nyelvre nézve újat, inkább csak kiterjeszti a meglevő sajátságok hatókörét : képzőnek érzett szóvéget megeleveníthet, mert képzők a magyarban vannak ; de aligha keletkezhetne például mai nyelvünkben azonos szókezdetekből analogikus elvonással akárcsak egyetlen prepozíció is. A nyelvi változásoknak ezek az általános törvényei17 tehát nem tekinthetők valamely konkrét nyelv fejlődése belső törvényeinek. Belsőek, sőt a fejlődés belső törvényeinél is „belsőbbek" (így nevezi CSERNIH : NyIK. II/5, 55) annyiban, hogy teljesen függetlenek a nyelvet beszélő nép történetétől, sőt magától a nyelvtől is, amelyben megjelennek, sőt legtöbbször az időtől is, amelyben megjelennek. De mégsem vonhatók valamely nyelv fejlődése belső törvényeinek fogalma alá, éppen mert nem valamely nyelvre jellemzők, hanem a nyelvre mint nyelvre általában. S nem is igazán fejlődési törvények, mert — függetlenek lévén a társadalom fejlődésétől — a nyelvnek mint rendszernek öncélú csiszolódását, s nem mint gondolatközlő eszköznek bővülő csiszolódását, nem haladó fejlődését szolgálják. S nem is eléggé konkrét törvények, mert túlságosan általánosak, saját arculatuk nincsen ; azt, hogy hangátvetés milyen hangok közt s milyen irányba mikor történjék, már nem a hangátvetés törvényei, hanem a magyar vagy más konkrét nyelv sajátosságai, éppen saját fejlődésének belső törvényei határozzák meg. CSERNIH véleményével ellentétben, aki szerint ezek belső törvények, s a felsorolandók csak viszonylag belsők (vö. NyIK. IT/5, 55), helyesebbnek látszik ezeket általánosaknak nevezni (Vö. ZVEGINCEV : NyIK. 111/1, 12, 17). 3. E kizárás után talán könnyebb lesz megközelíteni azt a kérdést, hogy mit nevezhetünk valamely nyelv fejlődése belső törvényeine k.18 Röviden talán így fogalmazhatnók meg : Minden 17 Ezekről azért is hangsúlyozzuk, hogy a változásnak, s nem a fejlődésnek általános törvényei, mert általános fejlődési törvények a valóságban nincsenek, legföljebb MARÉ rendszerében voltak (Vö. CSIKOBAVA : MV. 28). — Ezek az általános törvények éppúgy a nyelvnek nyelv voltából adódnak, mint az egymástól független nyelveknek más azonos funkciói és kategóriái (vö. SZANZSEJEV : NyIK. IT/3, 24). — A keletkezés és a változás természetesen nem az elem, hanem a nyelv szempontjából értendő : amikor az eredetileg helyhatározói jelentésű -ért rag ok- és célhatározóvá fejlődik, az elem szempontjából az csak változás ; a nyelv szempontjából azonban — s itt ez a döntő — új ok-, ül. célhatározórag keletkezése, ha nem éppen az új kategória kialakulása, tehát mindenképpen keletkezés, amely a bővülést, csiszolódást, vagyis a nyelv haladó fejlődését szolgálja. 18 A terminológiával van némi zavar : Sztálin elvtárs háromszor, egy konkrét nyelvről beszélve, így használja : „no BHyTpeHHHM 3HaKOHaM ceoero pa3BHTHfl" (orosz 27; MV. 244); a nyelvtudomány feladatának kijelölésekor pedig: „H3yqeHne BHy-TpeHHHX 3HaK0H0B pa3BHTHH H3bn<a" (orosz 28 ; MV. 244). A magyar fordítás — ós a NyIK. cikkei is — ezt hol a nyelv fejlődésének belső törvényei, hol pedig a nyelvfejlődés belső törvényei, egyszer pedig saját belső fejlődési törvényei kifejezéssel fordítják. A szovjet szerzők is beszélnek olykor a belső fejlődés törvényeiről.
