Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Rubinyi Mózes: Simonyi Zsigmond levelei Budenz Józsefhez 277

SIMO N'YI ZSIGMOND LEVELBI BTJDK NÍZ JÓZSEFHEZ ember, a ki a fölkelés vagy föl-nem-kelés hasznának fontolgatása közben minden nap délig nyomta ágya szalmáját. Én csak egy hétig voltam otthon enyéimnél, s most négy hét óta itt vagyok Tirolban, im Puster-tal, Roth barátommal (professzor a budai leány-preparandiában). A hely (ablakainkból éppen a nagyszerű Ampezzo völgy nyilasába nézünk) nagyon kellemes, és az idő annyival jobban eltelt, mert egész rakás ismerőst találtunk lassanként a környéken: a többi közt Salamon volt itt családostul, s most is itt vannak V&mhéry (ki tiszteletét küldi) és Hirschler, a szemorvos, mindketten családjukkal. Én 17Jíén indulok haza, s a hónap végéig Veszprémben maradok és csak onnan megyek Budapestre, minthogy már a szeptemberi Nyelvőr is készen van, — legalább a kéziratok már a szedőnél vannak. Csak még professzor urat kérném, legyen szives, ha csak lehet, oly hosszú idő után egy kis garmond cikket adni, ha csak akkora is, mint a kisujjam, (mert csak kettő van), — akár a szótári magánhangzó-cikkekből, akár vmi nyelvtani kérdésről; hisz effélét igy is már rég nem tett közzé. A szótári munkához szeptemberben vagy októberben hozzáfogok megint, de arra az ideára jutottam, hogy egymagam szeretném megcsinálni az egészet: ez nem csak hogy ambiciómat jobban sarkalná, hanem — azt hiszem, a munka egyöntetűségének is nagy hasznára volna. Csak az a kérdés, a nyt. bizottság hajlandó lesz-e engem szerkesztőnek megtenni, s az eddigi szerkesztőséget talán felügyelő bizottsággá átváltoztatni. Reméllem, hogy prof. urat a legjobb egészségben fogom viszontlátni, s maradok szives üdvözlettel mindig híve Simonyi Zs. Toblaeh 1880. aug. 14. Munktól, ki szerencsésen elvégezte Lustiggal csángó utazását, érdekes leveleket vettünk (én is, Vámb. is), de bizonyosan irt prof. urnák is. 15. Szeretve tisztelt Professzor úr! Minthogy egészségi viszonyaink gátolnak, hogy ma este személyesen nem fejezhetem ki szerencsekívánataimat: engedje meg, hogy írásban küldjem meg szívből jövő üdvözletemet neve napjára. Minél hálátlanabb az Ugor Szótár szerzője iránt a publikum tömege: annál hálásabban érzik az igazság verőfényét azok, kikben ez a verőfény érlelte a tudomány gyümölcseit. Hosszú életet és csüggedetlen jókedvet kíván híve Simonvi Zs. Bp. 1883. márc. 18. 16. Mélyen tisztelt Tanár úr! Csak most jutok hozzá, hogy röviden megköszönjem szívességét, mellyel oly gyorsan elintézte nyugtatványom ügyét. — Eddig feleségem betegsége akadályozott benne. Szegény sokat szenvedett s csak most kezd föl-fölkelni az ágyból. — Én magam már félig-meddig helyre vagyok állítva, noha érzem a betegségnek gyöngítő hatását. Ilyen körülmények között természetesen nem is tudósíthatom semmi munkáról (már tudományosról) vagy munkaeredményről, s csak azt kívánom, hogy e sorok jobb erőben, egészségben érjék elfogadójukat, mint aminőben elhagyták Írójukat. Hálás tisztelője és híve Simonyi Zsigmond Tobelbad 1885. aug. 20.