Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Kisebb közlemények - N. Sebestyén Irén: Magyar út 267
MAGYAB XJT 269 bizonyos ragos alakjaiban fellépő -t-, -d- és a déli szamojéd adatokban megőrződött szóvégi -t, -d tehát ebben a szóban is a tőhöz tartozik. Ha végignézzük LEHTISALO Über die primáren ururalischen ableitungssuffixe (MSEOu. LXXII) c. művének szamojéd adatait és ha összehasonlítjuk a víz szamojéd megfelelőit az igei származékokkal, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a képzők nem kopnak le a szamojéd nyelvekben a szó végéről, ellenkezőleg a képzőknek konzerváló hatásuk és szerepük van, így a magyar út szamojéd megfelelőinek igei származékaiban az igeképzők leválasztása után megkapjuk a teljes tőalakokat: Jur. tyudu-, r,udo-, yuda-. Jen. udo-. Az út szó osztják-szamojéd megfelelőiben az eredeti szóközépi hang szabályosan megmaradt. Megőrződött a szóközépi hang a kamasz adatokban és megőrződött a magyarban is. A kérdés most már az, hogy mi volt az eredeti szóközépi hang ebben az uráli szóban? Az osztják-szamojéd adatok alapján lehetne egy eredeti *-íhangból kiindulni (vö. a magy. víz megfelelőit), de ezt a gondolatot el kell vetnünk, mert a -*£-nek a magyarban -z- ( <*-<5-) a folytatója. Kiindulhatnánk egy szóközépi geminátából is, a szóközépi *-tt- hangnak a magyarban szabályosan -t felel meg (vö. lát, PAASONEN, i. m. 74, 133. sz.) s erre a hangra visszavezethetők volnának az osztják-szamojéd adatok szóközépi, illetőleg szóvégi hangjai is. Ellentmondanak mégis ennek a feltevésnek a jeniszei-szamojéd adatok szóközépi hangjai (vö. PAASONEN, i. m. 74). Van azonban egy harmadik lehetőség. Kiindulhatunk egy uráli *-tk- mássalhangzó-kapcsolatból, amelyre nagyon kevés világos példánk van. Ilyen a magyar tat-hal 'Tinca vulgáris', vog. (metathezissel) tayt 'compó; Cyprinus tinca' cser. Troick. totó, B. ta'td 'Schleie', mdM. tutka 'Schleie', E. tutJca 'Quappe'; — szám. O. KO. totó, C., EO. tötö, K. tutto, NP. tuttu, B., Taz, Kar., tut, N. tod 'Karausche', KLAPK. „Laak" tuth iá., PALLAS (Zoogr. III, 297) ,,ad Narym et Ket fi." tudó id. (PAASOÍTETS", i. m. 67, 117. sz.). A magyarban és az osztják-szamojédban —- amelynek a vallomása nagyon fontos — éppen olyan megfelelést látunk ebben a szóban, mint az út szóban és osztják-szamojéd megfelelőiben. A kamaszban a *-tt- és a -*tk- megfelelés úgy látszik éppen úgy összeesett, mint az osztjákszamojédban (vö. PAASOISTEN, i. m. 74, 67). Az út szó kamasz megfelelőiben — ha a kamasz szó idetartozik — a -d'-, -f-, -fs- stb. másodlagos hang: -d> -d-,-t- > 9-t~ -fs- stb. Ilyen eredsti *-th~ folytatóit látjuk a következő összetartozó szavakban is: magyar taf(fa) 'Querholz', lpK. totko 'costae sive statumina cymbarum et navigiorum, vog. KANN. AK., KK. tn xt, EK. tn X<pt, AL., KL. toxt, So. tbtjt stb- 'Querholz des Kahnes'; osztj. PATK. togot '?~tatfa; a ladik keresztfája; ? Querholz im Boote', É. PÁPAY táxtdn, to/Jdti 'keresztpántos, querleistig', KAEJAL. — TOIVONEN ED. ígySt, pl. íggíH 'dünnes Querholz, Leiste im Boot', VK,, Líkr. tgyH'sth- 'Querleiste des Einbaumes' stb. (WICHMANN: ETJE. XIV, 110—111, ÍTKONEN E.: Virittájá 1944, 363).2 Ezek előrebocsátása után már nem szorul magyarázatra, hogy miért egyeztetem a magyar út szót és szamojéd megfelelőit azzal az osztják szóval, amelyet KARJALAINEN— TOIVONEJST szótárában találtam meg: ED. öy5|'Landenge, Weg, auf'dem die Boote über eine Landspitze gezogen wurden'; rinöydl 2 Egy -*kt- esetében a magyarban szintén -t megfelelést látunk, az osztj.- szam.ban és kamaszban ellenben megmaradt az eredeti -*kt-. vö. TOIVONEV: FUF. XXI, 125: PAAS. i. m. 68, 118. sz.
