Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - K. Sal Éva: Az obi-ugor nyelvek tagadó névmásainak kérdéséhez 210

AZ OBI-UGOR TAGADÓ NÉVMÁSOK 219 OsztjÉ. mgti ot gt ki tajhn 'Wenn du gamichts besitzt' (STEIX. OVd. I, 68 Szy.); némdza andám 'semmi sincs '(PÁP. ONyt. 130); Szy. sénaijél sajem tumpijn némdLti gt tgjldm 'Ausser meinen nissigen Hősen habé ich nichts' (STEIN., OVd. I, 73), ma nemeH gt nümdshm 'Ich denke nichts' (i. m. I, 145); Se. gijkem némdttd nur gn wérdsf 'Meine Mutter hat Mchts Böses getan' (i. m. I, 250); Kaz. nlimdht g'n£om HH^ero HUTL (KARJ.— TOIV. (579a), nlmdA xűisi gn£om 'HHKaKoro pbiöbi Hurb (i. m. 579a). Dél. I. ma tau erekte i met en tiidam 'ausser dem Pferde habé ich nichts (OASTRÉN, Versuch 67), pet>;ái kem sei ot vérada, ei metsirvera ot vérada 'Machetnicht so viel Geráusch, wie eine Mücke (macht), thuet nichts (eig.: kein einziges Oescháft)'(PATK. 10. II, 62); DN. ímwöfodn uöD§m 'entiedá mitáán' (KARJ.— TOIV. 96), imdDá pnydtn dnnám 'missáán kylássá ei ole' (i. m. 96); Kr, d-imdtt dnt uert 'ei tee mitáán (tvötá)' (i. m. 10a) dimitU \ür$£ dnt üthn 'en tiedá mitáán' (i. m. 10a). Kel. Trj. (

di

md£a u

ugrp

í

gnfd ii-jdm

'en tiedá mitáán' (i. m. 76), l

di mifatflp dn£Sm ['semmi sincs'] (i. m. 498a); V. ma miYa Hol dntd jtgld/sdm 'H HH^ero He roBOpHJrV (i. m. 497a), raamrl'áfídní y9

uersdm'ft HHMero He flEJiajrV (i. m. 498a), mdtafipmana dn£* £üs 'HHMero He npHHecb' (i.m. 59a); Vj.md£al%p dnp u^rsdn 'et mitáán (oíe) tehnyt' (i. m. 606). Irodalmi nyelv. Partija vdsíe ial

s tak

J

e Burzujet pila nernU ver an ji (ZULEV, P. N., Lur|fc6 knina 53), IhMommbi ammm mim naniA y HHMero ke BOHTCfl (EÁCCHAL, A., USLHr SaiUHTHHKTaH 42). V. Az eddigiek alapján a következőkép látom az obi-ugor tagadó névmások fejlődését. 1. Va"amely kérdő (határozatlan) névmás a tagadó mondatban tagadó jelentést kapott. Ezen a fokon még nem volt kettős tagadás. 2. Később a névmás tagadó jellegének hangsúlyozására az 'egy' számnév más nyelvjárásokban pedig a tagadó ige valamely (indicativusi vagy igenévi) alakja járult a névmáshoz. Az utóbbi esetben már megjelent a kettős tagadás. 3. A fejlődés végső fokán a kérdő (határozatlan) névmásokat a ne, nem tagadó partikulával tagadósították. (A tagadó határozószók fejlődésének ugyanez a menete.) A mai nyelvben a tagadó névmások mindhárom változata él egymás mellett. Az irodalmi nyelv a ne nem-mei ellátott alakokat rögzítette. így tehát idővel az irodalmi nyelv mind szélesebb elterjedésével a tagadó névmásoknak ez a formája lesz általánossá. K. SAL ÉVA