Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Gáldi László: Francia-orosz nyelvi kapcsolatok a XVIII. században 31

38 GÁLDl LÁSZLÓ szó tenaille átvétele"is: TeBréUia (62), valamint a bizonyára katonai műszóként használt treve: TpeBt (63). Traverse sajátos műszóként szerepel szójegyzékünkben: 'npockuica TypoBaa1

(63). Az abc utolsó betűi néhány nehéz problémát vetnek fel. <5>opeiipy'io bizonyára forcieren átvétele (63), tehát inkább német, mint francia, viszont <j>aHTáHi> véghangzó nélküli alakja közelebb áll a francia fontainé-hez, mint az olasz fontaná-hoz (63). ^ypáaci. lehetne közvetlenül fourrage átvétele (63), de Tatiscsevnél szerepel <i>ypa3KHp (OBN. 337),. s ez nyilvánvalóan a német Fourragier-böi származik. Fusée 'rakéta5

átvétele «í>y3éa (63, vö. acaMŐ^éa, stb.). A fentebb említett cHpKyMBaa^ánnoH változata kissé latinosabb alakban u,npKyMBa;uái];iioH (64). Rövid s nem kimerítő jegyzékünket a maMá4^ ^ána5

(64) szóval zárhatjuk le: ez kétségtelenül az olasz chiamata-ból származó francia chamade-hól 'signal donné par tambours jiour annoncer que des assiégés capitulent' átvétele (65). Mint látjuk, a felsorolt szavak legösszefüggőbb csoportját katonai műszavak alkotják; ezekhez szövegeinkből különösen V. A. Nascsokin hadtörténeti érdekességű emlékiratai (OBN. 289 kk.) szolgáltatnak további adalékokat.1) Ugyancsak összefüggő csoportot képeznek a divatszavak: ezekről művelődóstörténeti szempontból jól tájékoztat egy érdekes kelengyeleírás (Pocnncb npa^aHOMy, OBN. 109— 112). Az itt előforduló francia elemek közül egyet-kettőt már BKUNOT idézett (vö. Tcornéty: VIII, 525),2) példáit azonban számos mással szerezhetjük meg. Idetartozik mindjárt po6a (110 -"? robé), valamint ennek összetétele JioőpoH (110), tehát szójegyzékünk kimutatása szerint po6^ioH ** robe longue, továbbá MaHep (110 ~= maniére; ebben a jellegzetes mondatban esKOBa myőa nnTepőypcicaBa MaHepy 'sündisznóprómből készült bunda pétervári divat szerint1

), TaőaTépica (111 ^= tabcttiéré), egy •saHTásKt-nak nevezett női főkötő (109, vö. fantaisie, OBN. 337, a hozzátartozó *aHTá3KHHfi melléknévvel (109), stb.3

) . *) Ezek azonban többnyire magukon viselik a német közvetítés nyomát, VÖ. Jtefí6i.-rBap^na (291), MapurapoBá.iH (i. h.J, ^aynib-Öaraa, T. e. iTMaivB-Maiopa (293), *^iaHra (292, gen.-ban -5 flanc, vö. magyar flangéroz), nayTOHry (295, dat. s< peloton), stb. 2) Itt többször KapHÓTi., az aicarnie-nak megfelelően, pl. ebben a jellemző mondatban: „ajieóacTpOBoií KapHéra.BKOTopoMB xoflHTt Ha óaHKeTi," (110). 3) «í»aHTáacB alakváltozata *aHTára-B; ez a Nagy Péter korabeli szójegyzék szerint 'noiepuBajio íviaaHoe WBH, HeaiénKoe' (63). A német közvetítés magyarázza az<s változást is.