Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

8 MÉSZÖLY GEDEON mind a három igealak más-más típusú. Még inkább különböző lehet a harmadik személybeli alak keletkezése és fejlődése az első és második személybeli alak keletkezésétől és fejlődésétől. Például személyragos az adám, adád, de ragtalan az adá; személyragos az engem, téged, de nem személyragos az őt; van első és második személyű bennünket, benneteket, de nincsen bennüket, egyes számú bennemet stb. alakok pedig egyáltalán nincsenek. (Vö. MÉSZÖLY: A HB. tárgyas elbeszélő múlt alakjai 143—4.) Nem kell tehát fejtegetéseim helyességét a felől mentegetnem, hogy miért csak a harmadik személyben és miért csak a többesben lett a tárgyas igealakból reflexiv ikes igealak. (Nem is szólván újra arról, hogy általános alanyú mondatban, melyben a reflexiv -ik kifejlődött, az állítmány soha nem egyes, hanem többes számú harmadik személyben van.) Az úgynevezett ikes ragozás többi személybeli alakjai mind megtalálhatók az iktelen igeragozás alakjai között — ezek eredetével tehát az ikes ragozás eredete kérdésének keretében nem kell foglalkoznunk. (Pl. esze-m, -l, -d, é'szü-nk, esz-tek, -nek, evé-m, -d, -nk, -tek stb.) Nem az ikes ragozás jelensége, hanem a -t(t) suffixumú igenév és múlt idejű állítmány activ és reflexiv, illetőleg passiv értékének emlékei azok a régi nyelvünkben megfigyelhető esetek, melyekben a -t(t) időjelű reflexiv vagy passiv értelmű állítmány is cselekvő alakú, holott mai nyelvszokás szerint már szenvedő képzővel ellátottnak kellene lennie. Például: meg hallaa hogy az ew wra me e g tómlechezet wolna ÉrsK. 386 (incarceratus esset; mai nyelven: hogy az ő ura mégtömlöcözt e t é 11 volna); Mi v tan kedeg meg végezet volna kik v róla irvan valanak DöbrK. 32 (mai nyelven: miután pedig e 1-végeztetett...); mykoron az temetés el wegezeth wolna... ÉrsK. 419 (mai nyelven: elvégeztetett); Nám az viadal hogy elvég ez ött vala Tinódi RMKT. III, 295 (= elvégeztetett vala). Az 'incarceratus est' jelentésű tömlöcözött és 'consummatum est' vagy 'finitum est' jelentésű mégvégezétt ugyanolyan szenvedő képzőtlen szenvedő alak, mint a HB-beli 'data est' jelentésű odút. Tudjuk, hogy a szenvedő állítmányú mondatban és a többes állítmányú, általános alanyú mondatban egyikben sincsen