Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Györke József: Volt-e a magyarban -y-, ü- praeteritum-képző? 54

62 GYÖRKÉ JÓZSEF „gebén" || osztj. szamoj. (PROKOPJEW : Ung. Jahrb. XI, 442) Tas. inna eap manta „nach oben kaum blickte er auf", (i. h. 450) manDÍ^o „einen Blick werfen" ~ manriim&tyo (^= manDÍ-mBi-ko) „ansehen, schauen, betrachten (lárgere Zeit)". A (CABTR.) -mbi-, (LEHT.) -mBr

l-,

(PROKOPJ.) -niBl-; (CASTR,) -pi-, -bi-; (CASTR.) ta-, (LEHT.) -tta- praesensképzők eredetűkre nézve frequentatív igeképzők: (CASTR. i. m.) labtiembiu ,. befestigen, dass etwas haftet" : labtieu „haften" | (LEHTISALO i. m. 68) U. tíunríeniBr

á „riechen (fortwáhrend/' : K. twn'ríe „riechen" | (i. m. 111) Oks. já~őqniBr

á- „fortwáhrend schiessen" : O. jáőa „schiessen* || (i.m. 48) Nj. püééipin „du blást (fortwáhrend/': O. pösga „blasen" | osztj. szám. (PROKOFJEW i. m. 450) Tas. orkllpíko „haltén (auf lángere Zeit fassen)": orkUko „fassen" || A -ta-, -tta- frequ.-inch. képző ma már önállóan < cm igen fordul elő, pld. Jur. (LEHTISALO: MSFOU. LXXII, 327) O. tosetta „fortwáhrend, mehrere male kommen" : £ö-„kommen" | (i. h.) O. mandsetta frequ. „sagen" : mán- „sagen". „In den vorstehenden beispielen" írja LEHTISALO (i. h.) „habén wir ein frequentatives zusammengesetztes suffix, das wahrscheinlich *-tée -f *-tta ist..." (vö. GYÖRKÉ i, m. 20-1, 47—8). Ezekután pedig lássunk még néhány alakpárt a frequentatív-duratív alapjelentéssel bíró igék köréből is: Jur. (CASTRÉN, ür. d. sam. 433-4) ~dm r

ich

bin", ~an „dubist", ~a „er ist" stb. cv (LEHTISALO i. m. 109) OP. ráeftftém' „ich bin gewesen, war", yáefipen „du bist gewesen, warst" vdeífifií „er ist gewesen, war" | (PROKOFJEW, H3HKH . . . 40, 42) jilem „a HCIIBV", <*> man jilemanz „a SKILA" | Jen. (i. m. 89) jiredofi „a SKMBV", jiredo „TH sKHBenit" ~ jiredodd„HSKHA", jiredos „TLI SKM^I" stb. A Jur. -5, -z, Jen. -s, stb. és a Jur. -ftfte-, -fifti nem egyéb mint a jólismert múltidejű igenévképző, vö.: Jur. (LEHTISALO i. m. 108) Sj. U. MB. töjífti „gekommen" : tö- „kommen" stb. (vö. LEHTISALO i. m. 108, 201 — 2). Amíg a szamojédban csak momentán alapjelentésű igékből alakulnak jeltelen praeteritumok és frequentatív képzős praesensek, addig a déli-osztják és magyar példákban az igető jelentése az igeidő szempontjából már nem játszik szerepet; mind a momentán, mind pedig a frequentatív-duratív alapjelentésű igék csak egyféle módon képezhetik a praesenset is, meg a praeteritumot is. Hogy azonban egvkor az igető alapjelentése ezekben a nyelvekben