Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

AZ IKES RAGOZÁS -IK RAGJÁNAK EREDETE 6 'a kenyér törték', de van abban a jelentésben: 'a kenyér törék\ A 'panis frangeretur': 'a kenyér törnék' — ez is eredetileg azt jelentette, hogy 'a kenyeret törnék', szó szerint: 'panem fran­gerent'. A 'törjék a kenyér' eredeti jelentése 'törjék a kenyeret' volt, 'frangant panem', és csak a későbbi jelentése a 'frangatur panis'. A 'mikor a kenyér törendik . . .' eredeti szó szerinti jelen­tése: 'cum panem frangent.. .', nem pedig az ismert 'cum panis frangetur Látjuk, hogy az ikes igének ikes alakjai (törik: 'frangitur*, törék: 'frangebatur', törnék: 'frangeretur', törjék: 'frangatur', törendik: 'frangetur') az illető ige illető idő- és módbeli többes harmadik személyű, tárgyas ragozású alakjaival azonosak (törik: 'frangunt', törék: 'frangebant', törnék: 'frangerent', törjék: 'fran­gant', törendik: 'frangent'), ezek az alakok pedig azok, melyek mind általános alanyra mutathatnak, olyan mondatok állítmányai lehetnek, melyekben az állítmánybeli cselekvés cse­lekvője nincsen jelezve. Az állítmánybeli cselekvés cselekvőjét nem jelzi a reflexív ige sem, ezért tehát a fölsorolt cselekvő tár­gyas igealakok (törik, törék, törnék, törjék, törendik) a teljes alaki egyezésen kívül a mondattani érték egyezése miatt is, tehát morphologiai és semantikai alapon is, valóban azonosaknak bizonyulnak a megfelelő reflexív igealakokkal: törik, törék, tör­nék, törjék, törendik 'frangitur, frangebatur, frangeretur, franga­tur, frangetur'. (SIMONYI észlelte azt is, hogy „néha valósággal szenvedő értéke van az ikes ragozásnak". Az ikes ragozás tört. 9.) Meg kell itt valamit jegyeznünk az alaki egyezésről. A magyar köznyelvben úgy beszélünk, hogy 'hallják a hírt', de vannak olyan vidékek, ahol 'hallik a hírt', 'látik a látnivalót', 'mondik a mondanivalót'. És a hallják meg hallik 'audiunt' közül a hangzóilleszkedés nélküli hallik 'audiunt' az eredetibb. Hallik (illetőleg ennek valamely még eredetibb alakja) volt a többes harmadik személyű igealak akkor, amikor még minden esetben ragtalan volt a tárgy; tehát azt, hogy 'audiunt rumorem', nem úgy mondták, hogy: 'hallják a hír', hanem úgy, hogy: 'hallik {plur. 3. p.) a hír (acc.)' — ebből lett az 'auditur rumor' jelen­tésű, ma élő 'hallik a hír'. Az 'ők hallak' eredetibb alakja hangzó­illeszkedés nélkül volt: 'ők * hallék' — ezért van ma: ,hallék a hír': 'audiebatur rumor'. Hallanák eredetibb alakja * hallanék 'audirent' volt, ezért 'hallanék a hír': 'audiretur rumor'.

Next

/
Thumbnails
Contents