Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

FINNUGOR VÉGMAGÁNHANGZÓ-KKRDÉSEK 51 esetben fel kell tenni, hogy e szavak eredetileg Hamsa, *siena (-= *sena), syyla, sarma (~ *sarva), *varta és *purta alakúak voltak, — az -a (-a) '*- -i változás útján lamsi: lamsan, sieni: sienan, syyli: syylan, sarmi: sdrmdn (ill. sarvi: sdrvdn), varsi: varran, pursi: purran alakban egy csoportba kerültek a többi kéttagú, hosszú elsőszótagú, i végű, de a, ill. a tövű szóval, — végül egyrészt kiegyenlítődés történt bennük az a, ill. a tövű függő esetek javára, s előálltak a lamsd: lamsan, siena: sienan, syyla: syylan, sarma: sarman jellegű alakok, másrészt — nyelvjárásonként? — átmentek e szavak i végű nominatívusuk közvetítésével az i végű, de e tövű szavak csoportjába, s így lamsi: lamsen, sieni: sienen, syyli: syylen, sarvi: sdrven, varsi: varren, pursi: purren alakban élnek tovább. Sorra véve az e szavakhoz fűződő részletkérdéseket, a következőket állapíthatjuk meg: 1. a lamsi ~ lamsd szó lapp megfelelője, IpN. law^e, szóvégi e-jével szintén a végű közfinn alak mellett szól; 2. a sieni ~ siena szónak és lapp megfelelőjének (IpN. (NIELS.) cadna (!), gen. -<m, IpL. fSattnd, gen. ffana) viszonya — tekintettel az eddig tárgyaltaktól elütő végmagánhangzó-megfelelésre (IpN. -a, IpL. -dl) — további magyarázatra szorul, akármelyik finn alakváltozatnak nyújtanánk is az elsőbbséget. Az eredetileg a végű lapp szavakkal WIKLUND foglalkozott a FUF. II, 52—3. és a Lappische Studien II, 45—6. lapján, a nélkül azonban, hogy problémáikat illetően végleges megoldáshoz jutott volna. Annyi tény, hogy a lapp ü (=*• a) végű szavak a végű átadó nyelvi alakokkal állanak szemben, ez pedig ismét arra indít bennünket, hogy a 'svamp' jelentésű szót eredetileg a végűnek tartsuk; 3. a fi. syyla ~ syyli rokonnyelvi megfelelői (karj. tsüpldni id., IpN. (NÍELS.) ciirfhle, -whl- P. 'kveise', md. (PAAS.) E. siíg'e, selg'd, M. siTg'a 'Warze, Hautpustel' mind egybehangzóan az a végű alak eredetiségét bizonyítják (az egyeztetéshez 1. pl. WICHMANN : FUH. XI, 188). 4. a sarma ~ sdrmi szó rokonnyelvi megfelelőinek a többsége (vó.t sdrvd 'sarvi, reuna', észt sérv, gen. serva [!], ill. sorv, gen. sorva 'Rand, Kanté, Áusserstes, Grenze' [ellenben karj. sarvi 'sarma, syrjá'] támogatja a szavunk eredeti a (a)-tövűségére vonatkozó feltevést; 4*