Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

40 LAKÓ GYÖRGY talanul összeegyeztethető a korai közfi. *talva szóval (a szóbelseji mássalhangzóra nézve vö. pl. md. palams 'küssen' ~ fi. palvoa). 7. A fi. tahti mordvin megfelelője E. teste, testse, M. teste. Első szótagjában az ősmordvinban a állott, mely az erzáben szabályszerűen e-re változott (PAASONEN: SUS.Toim. XXII, 72). Egy ősfinnvolgai *tastá alak felvételének ellentmond mégis a lapp alakok á-ja az első szótagban. ITKONEN TOIVO szerint a fi. á ~ lp. á oly a-re megy vissza, amely nyiltabb volt, mint a fi. á ~ lp. eá, ie hangviszony előzménye (1. SUS.Aik. XXXII, 3:86—7). LEHTISALO szavunkban a lp. d hangot ősuráli *d ~ *e, *e váltakozás *d fokából, a fi. a s az ősmd. *e (= a) hangot ugyanennek *f, ill. *e fokából származtatja (FUF. XXI, 51—2). Az utóbbi vélemény felteszi azt, hogy szavunknak a lapp nyelvbe való átvételekor még élt az átadó nyelvbeli olyan magánhangzóváltakozás, amely lényegében, a feltett ősuráli váltakozáshoz volt hasonló. Ez a nézet a bebizonyítatlan feltevések egész sorát vetíti szemünk elé. Az egyes finnugor nyelvek magánhangzórendszerére vonatkozólag messzemenő részletkutatásokra volna előbb szükség, mielőtt LEHTISALO feltevését valószínűnek minősíthetnénk. Míg e szükséglet kielégítésre nem talál, el kell halasztanunk azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyek e szó első szótagjának magánhangzójához fűződnek s amelyek szükségképpen a második szótagra vonatkozó megállapításokat ós befolyásolhatják. Legújabban ITKONEN ERKKI a fi. a. ~ lp. a (d) megfelelés néhány esetében elsőszótagbeli a! ==- a változást tesz fel a lappban, a nélkül azonban, hogy a második szótag vokalizmusának felmerülő finn és mordvin problémáira világot derítene (vö. SUS.Toim. LXXIX, 66—9). 8. A fi. vaski ~ lpN. vcvikke mai mordvin megfelelői, É. uékl

e, viétia,

M. uskl

a

'Draht', az ősmordvin alaktól meglehetősen elütnek. JACOBSOHN fejtegetései (Arier und Ugrofmnen 115—121) valószínűvé teszik, hogy szavunk az ősmordvinban *vusk. alakú volt. Ebből szomszédos palatális mássalhangzó hatására hangtörvényszerű *vu-^vi- változással keletkezett az erzá viskl

a

változat, máshol viszont — ugyancsak szabályszerűen — az u előtt lekopott a szókezdő *v- (vö. egyfelől E. viéif, másfelől E. uáefe uief, M. uédf 'Axt' -í ősmd. *vu£er; eSchir. vires ~ E. ufes, uras 'Schwágerin' •** ősmd. *vufes stb. Vö. még PAASONEN, Mordvinische Lautlehre 82, ahol a szerző e jelenség történeti előzmé-