Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

FINNUGOR VÉGMAGÁNHANGZÓ-KÉRDÉSEK 29 II. A finn és a lapp végmagánhangzók általában az alábbi szabályszerűség szerint felelnek meg egymásnak: 1. finn a-val és a-vei szemben a lappban általában e áll a szóvégen,1

) pl.: fi. lpN. ika 'kor' ~ jákke jalka láb' ~ juótge kulma 'szöglet, szegély' ~ gufthme pesa 'fészek' ~ bcesse sata 'száz' ~ cuotte; 2. szóvégi í-nek, mely közfmn e-, ill. e-re megy vissza, a norvég-lappban á felel meg, pl fi. lp. kiéli (kiele-) 'nyelv' ~ giellá kynsi (kynte-) 'köröm' ~ gáj^á nimi (nime-) 'név' ~ námmá syli (syle-) 'öl' ~ sállá veri (vére-) 'vér' ~ varra. A fenti szabályos megfelelések ellenére kimutatható a finnből és a lappból több olyan szópár, amelyekben norvég-lapp e szóvégi finn i (tőbeli e) megfelelőjeként áll. Ezek a szópárok a következők: jarve\ fi. lp. 1. jarvi 'tó'. ~ jawWe [~= 2. kaksi [-= *kakti] 'kettő' ~ guokHe 3. kansi 'fedél' ~ K. kiemte 4. pieli 'oszlopfa' ~ bceVje 5. pursi [-== * purti] 'csónak' ~ boarHe 6. salmi '(tenger)szoros' ~ coaVbme 7. sappi 'epe' ~ sap]

pe 8. sarvi 'szarv' ~ coarx

ve 4) Ahol lényeges nyelvjárási eltérések nincsenek, ott csak a norvéglapp alakot idézem.