Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Átányi István: Marcus Wöldike magyar-grönlandi nyelvhasonlítása 152

156 ÁTÁNYl ISTVÁN Hetvenegy egybevetése közül hatvan azonos jelentésű, tizenegy csak hasonló („cognatse significationis"). Hangalak tekintetében az eltérések oly nagyok, hogy teljesen igazolják előreboesátott megjegyzését, mely szerint a szókészlet jóval kevesebb egyezést mutat az Európában ismert nyelvekkel, mint a nyelv felépítése.1

) WÖLDIKB munkájának ezek a — feltűnően szerény és óvatos — nyelvészeti megállapításai. Bennünket közelebbről érdeklő magyar vonatkozásai a következők: A szókezdő mássalhangzó-csoportok kerülésével kapcsolatban ezt írja: a görög, latin, dán, szláv, finn (!) és más nyelvekben egyaránt tömegestől fordulnak elő a szavak elején mássalhangzócsoportok. Itt csak a magyar egyezik a grönlandival, minthogy a magyarban sem kezdődik szó két vagy több mássalhangzóval, legföljebb a latinból vagy más idegen nyelvből kölcsönzöttek és meghonosodottak, de még ezeket az idegen szavakat is hozzáidomítják a magyarok a saját, kényelmesebb ejtésükhöz azzal, hogy egy magánhangzót illesztenek az ilyen mássalhangzók elé vagy közé. BÉL MÁTYÁS szerint: „Vox apud Hungaros, duas ab initio habens consonas, peregrina est". A természet ugyanerre tanította a grönlandiakat.2

) de ere naturales eller morules, Klementernes og dertil horende Tings Navne, fremdeles det Menneskelige Legems Pariers og de meest almindelige Dyrs og Fugles, saa og de umisteligste Redskabers og andre slige daglig forekommende Tings Navne; thi da slige Ord i et hvert Sprog ideiigen bruges, saa kunde de ikke letteligen forgaae eller forandres; .. i saadan comparation i agt tagét de fornjefdne Regler, at literce uníus organi, saa og visse lingvales og dentales kunde omskiftes med hinanden, at consonanternes Orden kand transponeres og andre fleere ..." (152—153. 1.). — V. ö. IOBI LUDOLFI Ad suam Históriám iEthiopicam Commentarius (Frankfurt, 1691) 443. 1) „i henseende til dem [Gloserne eller Ordene] bar det Gronlandske Sprog endnu mindre Overeensstemmelse med de i Európa bekiendte, end i henseende til Grammaticam" (152. 1.). 2) „thi baade i det Grsekiske og Latinske, Dansike, Slavoniske, Finniske og andre Sprog forekommer i Ordenes Begyndelse slige sammensatte Consonanter i Mangfoldighed, som bl, br, cl, cr, dr, fi, fr, gl, gn, gr, mn, pl, pn, pr, se, sl, sm, st, str &c. Men det Hungariske Sprog alleene kommer derudi overeens med det Gr/^nlandske saasom ogsaa paa Hungarisk intet Ord begynder med .to eller flere Consonanter, uden de alleene som ere udaf det Latinske eller andre fremmede Sprog laante og antagne i Brug, ja endogsaa de selvsamme fremmede Ord gipre Hungarerne beqvemmere til deres pronunciation ved at ssetle en Vocal foran eller imellem slige Consonanter: Den berommelige