Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

12 MÉSZÖLY GEDEON tur', végezik 'finitur' igének telnéjék, végeznéjék í'öltételés alakja is van: Hog az ielen való iras betelneiec NádK. 265; ygen rewyd napokban en eletem el wegezneyek ÉrsK. 414. így van a passiv tökélletik és félemeltetik igének tökélletnéjék és felemeltetnélek föltételes alakja: Tudván iefuf hog immár minden végezvén vagon, hog iraf es tókelletneiek monda DöbrK. 471; hogi zent Iftuan léikének ilien nagi foglalato ff agába fel e melt et hneiek az iften dicóf egének latafara DebrK. 61. Kenettete (nem kenettetéje) alak után kenettetnéjék következik ugyanazon mondatban: magát meg kenettete ky beteg fráter hog meg kenet etneyyek hertelenfegel nagy zowal kyata ÉrsK. 584. A -néjék végzet utolsó é-jének hosszúsága is van jelölve betűkettőzéssel a WinklerK.-ben (189): keryk vala hogh megh fezeitetneieek (olv. mégfeszéjtetnéjék); az gőlekózetből ky vettetneieek (olv. kivettetnéjék) WinklK. 307. Télé jék, végezéjék, félemeltetéjék, tökélletéjék, kenettetéjék, feszéjtetéjék, vettetéjék alak sehol nincsen a nyomtatott vagy írott könyvekben vagy élőbeszédben, aminthogy nincsen teléje, végezéje, félemeltetéje, tökélletéje, kenettetéje, feszéjtetéje, vettetéje sem (s a HB. nyelvében sem lehetett terümtéve, hadláva, sőt mundóa, mint a HB. hibásan olvasói tanítják). Tudjuk, hogy a harmadik személyrag -ja, -je alakjánál eredetibb az -í alakja, s ebből lett többes -&-val az -ik. Ezért van a tárgyas többes harmadik személyű keresnéjék (azt) alaknak keresnéik változata is: mind ez világ zerte el kylde zolgait hog nag zeretettel meg keresneyk LobkK. 226. A föltételes mód e tárgyas többes harmadik személyű alakjának megfelelően a reflexiv és passiv igék föltételes módjában is az egyes harmadik személyű alaknak nemcsak -néjék, hanem -néik végzete is van: Mikoron kedig vronk kriftus a varaf által vitetneik (olv. vitetnéik) WeszprK. 96; meg őlettetneik (olv. mégölettetnéik) WeszprK. 10. Az intransitiv igéken is látunk a föltételes mód egyes harmadik személyben analógiás -nék, -néjék és -néik végzetet. Így a harmadik személyű múlnék alaknak van a régi nyelvben múlnéjék változata is (WinklK. 229) az énnék-nek a HB.-ben eneyc (olv. éneik) változata (az éné- föltételes igetőből úgy lett a mai énné-, mint az eredetibb jőné-ből a jönne-). A visszaható és szenvedő igeragozás -ik ragja tehát azonos avval az -ik raggal, mely igeragozásunkban többes 3.sz. alanyra — és