Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Alföldi András: Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Euráziában 5

6 ALFÖLDI ANDBÁS sulásában merült ki, hanem a magasabb államrend és a monarchikus uralomforma alakulását is befolyásolta. Ezúttal annak a három legfontosabb fejlődési foknak vázolására szorítkozunk, amelyeken az euráziai népek matriarchátusa keresztülment. Az első ezek közül még az őskor theriomorph életszemléletében gyökerezik, a második, fejlettebb fok a családanya tekintélyét már anthropomorph vallási képzetekben tudta kifejezésre juttatni s magasabbrendű szervezetek központjába helyezte a nagy úrasszonyokat; a harmadik lépcsőfok pedig már a magasabb művelődés hajnalán formálódott ki és a kézművességnek juttat meglepően nagy politikai szerepet az anyajogú államban. Mindhárom fokozat nyomai megmaradtak még akkor is, amikor ellentétes irányú kötöttség szorította ki az anyajogot, s amikor már csak az üres csontház őrizte az elporladt mag emlékét; ezek a maradványok adják nekünk a legszilárdabb támpontokat a magasabb műveltségek matriarchális előzményeinek felismerésére. Eurázia ősi vadászai magasabbra értékelték a vadállatok nagy testi erejét és kifinomult ösztöneit, mint az emberi jótulajdonságokat, s így vallási felfogásuk is állatformában — az általuk ismert leghatalmasabb állat képében — rögzítette a Mindenek Urának fogalmát is. De nem közömbös az sem, hogy míg mi az állatok királyáról beszélünk, addig e régi vadásznemzetségek a 'vadak úrnőjét' látták a legerősebb fenevadban; világos az is, hogy a vadállat-úrnő fogalma matriarchális társadalmi szervezet tükrözése. Az euráziai földség északi övében a medve a TCÓTVICC -O-Yjptőv a valóságban, a Földközi-tenger mellékén pedig az oroszlán tölti be ezt a szerepet; ezért az északi gyökér ós a déli hatás kettős bélyegét kell megpillantanunk abban a tényben, hogy Artemis és Magna mater kultuszában e két állatnak egyaránt szerepe van, ugyanúgy, akárcsak a szkita állatstílusban, amelynek körében a medve ábrázolását az előázsiai műveltségek későbbi hatása folytán az oroszlán s a déli fantázia szörnyállatai kezdték kiszorítani. Már BACHOFENnek feltűnt (: 1863-ban külön értekezést szentelt a medve szerepének a vallási életben), hogy a görög nyelvben a medve nőnemű: r\ apY.zoq, s hogy a latinban is van ilyen általános értelme a nőnemű u r s a-nak. Mindkét szó ugyanazon ős-indogermán alapszóra nyúlik vissza, és így a medve-anya fogalma is ugyanezen ősi környezet felé mutat. Megerősíti ezt az