Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Zolnai Béla: Szóhangulat és morphologia 490

SZÓHANGULAT ÉS M0RPH0L0GIA 495 JÜHÁBZ GYULA pedig a pogány magyarok babonás-mágikus szó-hagyományait jellemzi: Új zsoltár ajkán soha sem fakadt, ö Ázsiából hozott szavakat. Bús vérigéket, bánatos varázst, Mely vérző szívre fejedelmi palást. (Ének Kupa vezérről, 1925.) Az esztétikai nyelvvizsgálat azonban nem elégedhetik meg a „titkok" konstatálásával. Egyenként boncolja minden esetben a hatás okait és generálisan megállapítja, hogy a szó körül mindenfajta tényezőnek konvergenciában kell lennie, hogy a jeléntéshangulat érzelmi fölfokozást kapjon. * A vizsgálatra szoruló tényezők közül egynéhány morfológiai motívumra1

) szeretnék rámutatni. Az a körülmény, hogy egy író — az érthetőség határain belül — eltér a nyelv használatban levő alaktani rendszerétől és formai újításokat hoz be: forrása lehet a szóhangulat fokozásának. Egy durva példa érzékelteti legjobban az idetartozó nyelvi tényeket. A tanár ~ tanárok stb. alaksor semmi érzelmi mozzanatot nem tartalmaz. De ha megbontom a morfológiailag asszociált sort és az analógiás tanarak formát használom, amely nemcsak szokatlan és furcsa, hanem a szamár ~ szamarak sémára is emlékeztet: a szó a komikum kifejezője lesz. A képzőhalmozást szokták emlegetni a stilisztikák, mint a stílus elevenségének eszközét. Ilyen pl. GrÁRDONYinál: ,,csöpögdögélt az eső" (Az Isten rabjai2

, 94). A szokatlan új képzők alkal*) Hogy egy nyelv alaktana és a nyelvközösség gondolkozása, kultúrája, világnézete korrelációban vannak egymással, VOSSLER mutatta ki korszakalkotó munkájában (Frainkreichs Kultur im Spiegel seiner Sprachentwicklung, 1921). A praktikus líjkor elsimította a flexiós-rendszer alaki különbségeit. Az egyszerű, kontemplatív-középkori perfectumot a modern francia nyelv az összetett analitikus perfectummal helyettesíti, amely szoros kapcsolatot fejez ki a reális jelennel (i. m. 166 és 311). Ez az utóbbi forma a prózai nyelvből való és a passé défini ma is ünnepélyesebb, irodalmibb, mint a passé indéfini. Az alábbiakban nem az alaktani formákhoz általánosságban fűződő hangulatokról (pl. archaikus igealakok stb.) akarok szólani, hanem csupán egynéhány egyéni formakezdeményezésre fölhívni a figyelmet.