Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Szinnyei József: Budenz József 1

4 SZTNNYEI JÓZSEF: BUDENZ JÓZSEF tizedek teltek el, de még most is folyton forgatjuk mind a kettőt, és alig jelenik meg hazánkban vagy a külföldön olyan finnugor összehasonlító nyelvészeti tanulmány> amelyben idézve ne volnának. Ebben a két munkában volt először tüzetesen bebizonyítva a finnugor nyelvek összetartozása és a magyar nyelvnek finnugor volta. Midőn VÁMBÉRY az ő egész élete munkáját meg akarta semmisíteni, BUDENZ az igazi tudós szerénységével azt mondta: „Kutatásaim eredményének meg fog talán maradni harmadrésze, talán ennél nagyobb vagy kisebb része, talán csak tizedrésze vagy éppen századrésze: mindez keveset aggaszt; — még ha semmi sem maradna meg belőle, mégis azzal vigasztalhatnám magamat, hogy tévedéseim a jövendőbeli tudománynak az útját egyengették." Az egyetemi tanár magasztos hivatását BUDENZ teljesen átérezte. Valamint tudományos munkásságában a lelkiismeretességnek, a pontosságnak és a teljes megbízhatóságnak mintaképe volt, úgy tanári kötelességeit is egész szívvel-lélekkel teljesítette. Legfőbb föladatának a tudósképzést tekintette s ebben olyan eredményt ért el, amely ritkítja a párját. A Nyelvtudományi Közlemények és a Magyar Nyelvőr fiatal dolgozótársai az ő iskolájából kerültek ki, és néhányan közülük az ő buzdítására REGULY nyomdokaiba lépve fáradságos és gazdag eredményű tanulmányutakat tettek. Megérte azt az örömöt, hogy két tanítványát láthatta egyetemi tanszéken és rajtuk kívül többeket a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között, néhányat akadémiai jutalommal kitüntetve. És ha most föltámadna halottaiból, repesne a szíve örömében annak láttára, hogy egyetemi tanszékeken, az Akadémiában, a Magyar Nyelvtudományi Társaságban, hazai és külföldi folyóiratokban már az ő tanítványai nak tanítványai is — többen tekintélyes tudósokká emelkedve — dolgoztak és dolgoznak tovább tudományunk nak azon a hatalmas palotáján, amelynek szilárd főfalait ő építette föl. SZINNYEI JÓZSEF..