Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Viski Károly: Trágyom és uzsora 483

486 VISKI KÁROLY az udvarhelymegyei Parajd falu Prajd nevét, amit különben az oláhok is így könyveltek el. Rokon kezdő-hangkapcsolatra ide szólíthatunk még egy földrajzi nevet; ez a Berettyónak Biharban hallható Brettyó alakja, amely összetett szó etimológikus első tagjában — mai közmeggyőződés szerint — a berek szó lappang (berek + jó.) Hogy egyazon nyelvterületen mindkét alak élhet, arra jó példa — bár idegen eredetű szó — a prém, perem, perem. A KOLOZSVÁRI GLosezÁKban, a XVI. században, a sző alakja: perem: (,fimbria, extremitas vestis'); PÁRIZ PÁPAI-BŐD szótárában hol prém, hol perem, anélkül, hogy jelentésben úgy válnék kétfelé, mint ahogy a mai köznyelvben" gyakorlat szerint gondolnók. A székely lakodalmi süteménynek inkább prémes, mint peremes a neve, holott a kalácsnak ,pereme' van, mint az alföldi ,karimás kásá'-nak. A székely szépíró, NYIRŐ JÓZSEF is azt írja, hogy „Kevés sós nedv nyomult fel a torkába és kiszivárgott az ajka prémjére." (Kopjafák. Bpest, 1934. 113.) De így ingadozik a prém az Alföldön is, éppen a (békési) Sárrét táján, ahol GUNDA BÉLA tudósítása szerint a tűzhely bizonyos kiugró részét nevezik prém, perem (párkány) szóval. (Nép. Ny. VII, 21.) A fönti példák után nyilvánvalónak látszik, hogy olyan szókban is előbukkan a szókezdő tr, dr, pr, br mássalhangzótorlódás, amelyek eredetileg nem voltak ilyen kezdetűek; s ami még érdekesebb, olyan nyelvjárásterületeken, ahol egyébként szabály e hangtorlódás föloldása (karajczár, Kirisztus.) A fönti zöngétlen és zöngés labiális, illetőleg dentális explosiva + r kapcsolaton kívül a magam gyűjtéséből hasonló viselkedésű élő példát csak egyet tudok idézni ;ez a tordai Blényesi családnév, amely nyilván nem egyéb ennél: Belényesi; itt ugyanis a zárhangot követő egykori e (tk. é -= ö) a szónak szintén szerves része volt. Rokonsága az elébbiekkel az, hogy emitt is liquida következik labiális explosivára. Ha a trágyom szónak a terragínmmal való alaki egyeztetését az olvasó is elfogadja, visszatérhetünk a jogszokásra, ha ez talán kevésbbé érdekli is a nyelvkutatót, mint a néprajzi embert. -— Kezdetül hangsúlyoztuk, hogy ha egyebet nem is, de valami szerény trágyomot még a gyepért s ennél is vadabb területért is kellett fizetni. A föld meghódításának erről a kezdetéről azért beszélünk több szóval, mert jogtörténészek szerint Nyugaton —