Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A magyar betűrendről 458

A MAGTAR BETŰRENDRŐL 461 ollan: ojan, illen: ijen. De ejtünk olyan hangot is, melyet írásban nem jelölünk; pl. a r>: n, g és k előtt, mint enged, hangos? nekünk, alattunk; vagy az alanyi ragozás felszólító módjában^ a p-végű igék második személyű alakjában, a szó végén álló zöngés / előreható hasonulással zöngétlenné válik, mint a német (i)ch, vagy a görög x(i) pl. harapi, csapi, lépi, tépi stb.; gy-t, ty-t írunk, holott dj, fx-féle hangot ejtünk. A zár- és réshangból alakult ú. n. affrikátákról éppen most folyik újra a vita, egyszerű vagy összetett mássalhangzóknak vegyük-e; írásuk pedig szinte annyiféle, ahány van: c, cs, dz, dzs stb. Ennyi és még több az. eltérés ejtés és írás közt. Ennélfogva kis toldással meg kell ismételnem a cikkem elején írt meghatározást: a betűrend gyakorlati célú egymásutánja az átlagosan érzékelt beszédhangok jeleinek. Amint a beszéd nem eléggé finom eszköz arra, hogy a maga teljességében kifejezze lelki életünk minden mozzanatát^ úgy az írás is szinte durva eszköz, hogy az élő beszéd minden sajátságát megrögzítse: a hangszínt, hanglejtést, hangsúlyt, a hangok érintkezésének átmeneteit, az egyéni beszéd minden különlegességét, nem is szólva a beszédet kísérő kifejező mozgások sokféleségéről. Teljes és tökéletes beszédrögzítő betűrendszer nincsen. Helyette szükség esetén a műszaki hangrögzítő-találmányokat kell segítségül vennünk, ilyenek a fonográf, grammofon, diktafon stb. Mindebből következik, hogy a betűrendet gyakorlati célokra nem lehet a maga merev egymásutánjában alkalmazni. A biz tos és gyors használatra némely rokon hang betűinek összevont és együttes alkalmazása szolgál, ha mindjárt hangszínben és időtartamban kissé eltérnek is. Régi szótárainkban az ö, ő, ü, fí betűket a z, zs mögé vetették, pl. SZABÓ D. Kisded Szótárában, SÁNDOR ISTVÁN Toldalékában stb. Ezeket a német betűrend még ma is a rokon mély (veláris) hangok közé keveri: ahnen, áhnlich—Ode, öde, Odem—über, Ufer, Ülk stb. (Duden). Ezt a német rendszert követte, ki tudja mért, az Athenaeum 1892-i kitűnő kézi lexikona: bogár-bőgő-bogos—Huba-Hűbele-hübér-Hubert stb. s evvel a magyar olvasó számára szokatlan renddel akárhányszor megzavarja a könyv használóját. Más, nem célszerű eljárás a betűknek a végletekig pontos szétválasztása. Ezt látjuk pl. PORA FERENC, A rokonértelmű szók kézikönyvében (1907), melynek puszta szójegyzékében nemcsak