Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A magyar betűrendről 458

A MAGYAR BETŰRENDRŐL 459 nak semmi köze sincs. Minthogy az ó-törökkel rokon székely rovásírásnak a latin eredetű betűrendünkkel semmi kapcsolata sincsen, e helyt nem is foglalkozom vele, bár a fennmaradt emlékek nagyjában a latin betűsor rendjéhez alkalmazkodnak, de ezt a latinos műveltségű leíróknak tulajdonítom. A latin betűk a görögből származtak, ezek pedig a sémita föníciai ábécéből (v. ö. Herodotos. V. 58—59.). Míg ma az olvasni kezdő gyerek lehetőleg pusztán tanulja, legföljebb egy határozatlan kihangzás kíséretében: m°, n°, p°; a régibb betűtanulás Európa-szerte hol eléje, hol mögéje tett egy ejtést-segítő magánhangzót: bé, ej, há, ká, el, pé .. . s ezekből a sillabákból kellett a fölösleges segédhangzók elhagyásával a szót megalkotni: kisillabizálni (ezeknek a sillabás betűknek eredete homályos). Ebből a sillabizáló időből még ma is maradt egy-két gyerekversike: „á, bé: ab, vaskalap, ha megütöd megharap!" vagy: „r, á: rá - - hagyd rá". A görög betűknek kevés kivétellel sémita (föníciai-héber) eredetű nevük volt alpha: aleph, béta: beth, gamma: gimel stb. (így vannak, valószínűleg számjelenléssel a 118/119. zsoltár szakaszai is megjelölve). Csupán néhány hangnak volt görög neve, mely hiányzott a sémita betűrendből: e-pszilon (puszta e), ü-pszilon (puszta ü), o-mikron (kis, azaz rövid o), o-mega (nagy, azaz hosszú o). A többi betű nevének jelentéséről nagyon sok föltevést kozkáztattak meg, de sem a görögben, sem a föníciaiban, sem az előző ó-semíta nyelvben nem találtak kielégítő magyarázatot. Az egyiptomi képírással (pictographia), fogalomírással (ideographia) és papi (hierati) hangírással való kapcsolatok épp oly kevéssé biztosak, mint a ninivei ék-jelekkel való összefüggés. (V. ö. FAULMANN, Geschichte der Sehrift, 1880, sok jó anyaggal, fejtegetései azonban elavultak; a legújabbak, az Enciclopedia Italiana [alfabeto, epigráfia] és az Enciclopaedia Britannica igen alapos tanulmányai, bő irodalommal.) A betűk számértékeit, nagyjában egyező módon, megtaláljuk a föníciaiban, héberben és görögben; de sem a betűk egymásutánjára, sem a számértékkel való összefüggésre a források nem adnak kielégítő feleletet. Az ó-latin betűrend: ABCDE FGHIK LMNOP QRSTV X: 21 betű. A V-t hely-