Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Alföldi András: Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Euráziában 5

16 ALFÖLDI ANDKÁS pedig a mellette heverő íj és a nyíltegez tanúsága szerint kétségtelenül férfi ez az alak. Ez a jelentős emlék nem lehet sokkal későbbi a Kr. u. VII. századnál, s így nagy a valószínűség arra nézve, hogy szintén török nép hagyatéka lehet. Már említettük, hogy a szkíták főistensége a tűzhely úrnője, Hestia-Tabiti volt; néhány thrák törzs kultusza is egy női főistenség köré csoportosult. A szkíták Hestiája valamikor az öszszes irániak főistensége volt, mert miként a perzsák, a szarmaták is a királyi tűzhelyre tették legszentebb esküjüket, s ne feledjük el, hogy az antik világ szemében a szarmaták voltak a sajátképpen "asszonyuralta" nép. Egészen magától adódik a szkifa szervezetnek a rómaival való összehasonlítása. Rómában is a király kötelessége volt egykor, hogy a szent tűzre vigyázzon az állam tűzhelyén. Ezt örökölte tőle a rex sacrificulus: Virgines Vestales certa die íbant ad regem sacrorum et dicebant: 'vigilasne rex? vigila!' A Vesta populi Romani Quiritium a római államélet középpontjában állott és hivatalos kultusza egy ősi hármas szervezettel, a három tribussal volt elválaszthatatlanul összekötve. S az előbbiek után már az a kifogás is elesik, hogy a Ramnes törzse nem az elején, hanem a Tities és a Luceres közé foglalva rangsorolódott: most már tudjuk, hogy a királyi harmadé a középső hely. Etruszk befolyást sem kell feltételeznünk a tribusok szervezetére nézve: az új ásatások szerint is az etruszk befolyás előtti időre nyúlik vissza az ősi Veszta-szentély. A tribus-ok nevét is nyugodtan érthetjük most már "harmadrész"-eknek és kimondhatjuk, hogy nem lassú fejlődés, nem is törvényhozói aktus hozta létre őket, hanem egy ősi szakrális-politikai szervezetforma bélyegét viselik magukon. Végezetül csak röviden említjük meg a matriarchális fejlődés harmadik fokát, amely a kovácsmesterséget helyezte az állami élet csúcspontjára. Részletesen szóltam t. i. már más alkalommal a kovácskirály különös intézményéről (MNy. XXVIII, 205); most csak a következőket kell kiemelnem. Az égből esett izzó aranyszerszámok kultusza a szkítáknál már a kovács jelentőségére mutat. Az égből való lebocsájtás a hagyomány szerint arra szolgált, hogy tűz-ordál által, istenítélettel állapítsa meg a trónöröklés rendjét, s mivel csak a legfiatalabb fiú tudta megfogni az izzó fémet, az ultimogenitura szakrális megalapozása ez a ritus. Rítusnak nevezhetjük, mert a burját kovácsok ünnepén is csupasz;