Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V

GOMBOCZ ZOLTÁN XI termékei, büszkeségei közt tartanák nyilván, ha . . . nem magyarul, hanem vialaimelyik világnyelven jelentek volna meg. Fonetikai irodalmi munkássága aránylag kisebb méretű, mindazonáltal felette becses, kivált ha figyelembe vesszük, hogy ez a nélkülözhetetlen nyelvészeti segédtudomány nálunk máiglan mostohagyerek-számba megy. Gombocz érdeklődését alkalmasint Balassa kezdeményezése és a külföldi szakirodalom rohamos föllendülése ébresztette fel. Külföldi útjain alkalma nyílt az elemekkel és eljárásokkal közvetlen közelről is megismerkedni, szakszerű tanulmányokat folytatni és a magyar nyelvre vonatkozólag hézagpótló vizsgálatokat, méréseket végezni. — Mellőzve a hazai nyelvészek és nyelvpedagógusok tájékoztatására szánt pompás cikkeinek és tanulságos fonétikatörténeti értekezéseinek fölsorolását, csak az eredeti megállapításokban bővelkedő Zur Phonetik der ungarischen Sprache (MO. 1907—08) és a. Magyar palatogrammok (NyK. XXXVIII) című nevezetes dolgozatokat, úgyszintén az egyetemi előadásai alapján kiadott Magyar fonetika című népszerű összefoglalást emeljük ki. Finnugor nyelvtudományi kérdésekkel pályája elején foglalkozott behatóbban. A vogulon kezdte (A vogul infinitivus, NyK. XXVIII; A vogul nyelv idegen elemei, NyK. XXVIII; Adalékok a vogul nyelv török elemeihez, NyK. XXXI; Adalékok a obi-ugor nyelvek szókészletének eredetéhez, NyK. XXXII), majd a többi rokon nyelvben is akkora jártasságot szerzett, hogy könnyedén mozoghatott a finnugor nyelvészet egész területén, sőt a szamojéd hangtanban is. Legmaradandóbb alkotása e téren a Zur finnischugrisch-samojedischen Lautgeschichte c. tanulmány (Festschrift Vilhelm Thomsen), amelyben azt mutatta ki, hogy a finnugor *s-hangnak a szamojédban t, a finnugor *s-hangnak pedig a szamojédban s a szabályos megfelelője, vagyis a finnugor s hangok kétfélesége az uráli alapnyelvre nyúlik vissza. A fonetikához és a finnugor nyelvészethez hasonlóan az altáji nyelvhasonlítás terén is fiatalabb éveiben dolgozott legserényebben és bátran mondhatjuk: úttörő eredménnyel. Voltaképen autodidakta volt, de a tanulmánya tárgyául választott nyelvek játszi meghódítása, probléma-fölismerő és megfogó képessége, finoman kiművelt kritikai érzéke és módszerbeli iskolázottsága eleve biztosította munkája eredményességét. Idevágó dolgozatai közül terjedelem és fejlődéstörténeti jelentőség tekintetében kiemelkedik