Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)
Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V
Gombocz Zoltán. 1877. jtínius 18 — 1935. május 1. Reszkető kézzel nyúlunk a tollhoz, hogy képet próbáljunk rajzolni Gombocz Zoltán pályafutásáról, munkásságáról és tudománytörténeti jelentőségéről. Idestova fél éve lesz ugyan, hogy itthagyott bennünket, mégis reszket a kezünk, mikor róla készül írni, mégis frissen lüktet a seb, melyet május elseji megrendítő búcsúja ejtett rajtunk. Tudjuk, csak halandó porát adtuk vissza az anyaföldnek, hisszük, hogy halhatatlan lelke csillagként tündököl majd a magyar égbolton . . . Tudjuk, hisszük mindezt, mégis oly nehéz beletörődni abba a gondolatba, hogy tudományos életünkből hiányozzék az ő megtermékenyítő, irányító, alkotó szelleme, hogy apró kétségeinkben és súlyos válságainkban hasztalan keressük majd az ő jóságot sugárzó meleg tekintetét, talpraesetten bölcs szavait. Nem tudjuk megszokni a nélkülevalóságot s úgy érezzük, hogy lelkünkben eleven valóságként él ő ma is, mikor már történetté magasztosult, aminthogy történeti tekintélyként tiszteltük akkor is, mikor még köztünk járt-kelt. Gombocz Zoltán a született, az ellenállás, erőfeszítés nélkül hódító és mindenkitől kivételesnek elismert tehetség iskolapéldájának, a sokoldalúsága és belső feszültsége ellenére is nyugodt egységbe összhangolódó erő mintaképének látszik. Olyan benyomást kelt, mint az egyenes medrében fegyelmezetten tovahömpölygő nagy folyam: forrásai kiapadhatatlanok, tiszta vizében messziről, mélyről hozott kincsek vannak föloldva, örvénytelenül sima sodra malmokat hajt, hajókat hord, s folytában fölfrissül a levegő, partján üdül a természet és virul az emberi műveltség. Sopronban, a magyar műveltség nyugati végállomásán született és élte le gyermekéveit. Otthon és iskola egyaránt elősegítette a túlságosan komoly gyermek szellem-, jellem- és kedélybeli készségeinek kisarjadzását. Édesapja, Gombocz Miklós, a nagymultú evangélikus liceum kiváló tanára, majd igazgatója, városszerte híres volt filozófiai készültségéről, lényegnéző elfogulatlanságáról Nyelvtudományi Közlemények XLIX. -H