Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)
Kisebb közlemények - Ligeti Lajos: Kündü 53
64 MÉSZÖLY GEDEON Oh enneköm Merth te ennekóm atyám, iegefem, fyam vram ees Myndönöm valal Immár élők atyám nekvl iegóföm nekvl özuegywl, magzatomtol el puztulok vramtol el valaztatom WinklK. 217; 0 en zerető fiam... 0 iay enneköm, mert te neköm atyám, iegöfem fiam vram es mindönöm. Immár elöc atyám nekil, iegőföm nekil Őzuegűl, magzatomtol megpuztuloc, Vrtol el valaztatom NádK. 277; Maftan azért en zerelmes fiam ziuem lőlkem : ald meg a te keferues aniadat meg tőle el valói WeszprK. 42; 0 en edös fiam, íme egmaftol elvalonc, tegöd eltemetnec, es en keferues ana ez vtan houa mennec NádK. 372; Es yme micoron az en zeretö zylöttemet éltemettec volna, Oh mel' keferü firaffal tőle elvalam NagyszK. 152; édes zyz maria nag keferwfeggel testh zerenth ew thewle el walal ThewrK. 154; merth ymmar ez wylagh zerent es tefth zerenth thy twlethek en el valóm ErsK. 27. Nagyon igaz NÉGYESY azon stílustörténeti megállapítása, hogy a 'Tőled válnom!' „egészen modern fordulat volna". Ilyen mondatszerkezet nincsen a régi magyar vallásos irodalomban, sem prózaiban, sem versesben; ellenben akár Jézusnak, akár Máriának van szájába adva olyan mondat, melyben a váláson való kesergéskor a 'tőled' és a 'válnom' kapcsolódik, soha nem hiányzik e kettő mellől a 'kelV : Ith kezd vronk el válni az ő zent aniatol || . . . monda neki 0 en zerelmes anyám ez imar az ora kiben énnekem tőled el kel válnom WeszprK. 40—1; Es az zyz marya yli keferuen fyrattya wala monduan Oh énnekem en zent fiam howa hagyad arua anyádat Jefus ihs en édes fyam ymar thicled el kell tvalnom ÉrsK. 101; had halyak megh the weled fiam hogy ne wallyam el twled edeffeges iefus Jay Énnekem en édes fiam | Mert ymmar thwled el kell walnom ErsK. 101—2. NÉGYESYnek tehát igaza van abban, hogy az OMS. Tűled válnum . . .' sorából kifelejtődött a kell. Látjuk, hogy az író a ualnum helyett hibásan ualmun-t írt, tehát éppen e helyen figyelme már fáradt volt; joggal állíthatjuk tehát, hogy éppen e helyen más hibát is elkövetett az író: a kell kihagyását. Ha a kell-t a maga jogos helyére iktatjuk, akkor egyszerre visszakapja ez a sor is a versszak többi három sorának ritmusát, melynek az első sorból való hiányzását NÉGYEBY füle már észrevette, meg aztán így az igazítás után e versszakba nem „lép át" az előző versszak „gondolatmenete", melyet a Napkelet-beli magyarázó is megmagyarázatlannak talált. így kell hát olvasnunk azt a két magyar versszakot:
