Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Kisebb közlemények - Ligeti Lajos: Kündü 53

62 MÉSZÖLY GEDEON más, mint az ölyvül (HB.) hangváltozata. Csak vártam egy alkalmas korú l^ly'*" gy párhuzamra. 1923-ban aztán megkérdeztem HORGER barátomat, ki, ha hangtörténeti kérdéssel fordulok hozzá, soha nem bocsát el üres kézzel, hogy mit szól a válok *- vagyok föltevéshez, és tudna-e mellé alkalmasan bizonyító párhuzamot. 0 elfogadta magyarázatomat s azonnal rávágta a Boljeslav =»- Bogyoszló példát. Mivel azonban ez a hangváltozás is a honfoglalás után történt, én még most sem láttam véleményemet nyomdára érettnek s csak egyetemi előadásaimban emlékeztem meg a valók =- vagyok-ről, utalva a Bogyoszló-ra, és a vogul l <» magyar gy egyezésekre. MELICH barátomat is megkérdeztem néhány évvel ezelőtt, tudna-e nekem a valók »- vagyok-hoz, jövevényszavak közt bizonyos példát honfoglalás előtti l *- gy hangváltozásra. 0 aztán csakugyan mondott egy kétségtelent, a Sztrigy nevét, mely már nyelvtörténetünk kezdetén gy hanggal van, holott eredeti alakja Sztril co Szíréi volt.1

) így már a világ előtt is bizonyíthatóvá lett az eladdig csak nekem bizonyos *valok »- vagyok fejlődés. Szerencsére azonban nekem már nem nagyon kell bizonyítgatnom, mert KLEMM, ki — mint a Pannonhalmi Szemlébe (I, 82) írta bírálatából látszik — lelkiismeretesen áttanulmányozta HoRGERnek a *valok ** vagyok hangviszonyt átvett könyvét (Magyar Szavak Tört. 63), nemcsak helyesnek találta a vagyok gy-jének Z-ből származtat, hanem ez alapon megfejtette a vagy kötőszó eredetét is, meggyőzően kimutatva, hogy az is a val- igető egyes harmadik személyű alakja volt (MNy. XXII, 12). KLEMM fejtegetéseit és a valók »vagyok hangfejlődést legutóbb GOMBOCZ is megerősítette (Ung. Jb. X, 6). Kétségtelenné teszik ezek, hogy volt vagy szavunk, melynek jelentése Vagyon', gazdagság' volt, s ez a szó azonos volt a valigetővel, tehát eredetibb hangalalíja *val volt. Ennek a *mZ-nak gazdagság' jelentését bizonyítja az is, hogy a régi magyar nyelvben a vagytalan jelentése 'szegény' volt, a vagyos-é pedig gazdag' (NySz., OklSz.). No mármost a névszóul levő igetöveknek megvan ugyanazon jelentéssel deverbális képzős alakjuk is: les ~ les-és, es co es-ő, fagy ~ fagy-ds — így lehetett a gazdagság' jelentésű *val mellett ugyanolyan jelentéssel val-ál, azzal a képzővel, amely a *) Azóta MELICH már meg is írta ezt leggazdagabb és legmagyarabb művében: A honfoglaláskori Magyarország 162. 1.