Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 5 aki elsajátítja az új eredményeket. Különösen SAÜSSURE van rá nagy hatással. Jól látható ez magisteri értekezésén (K Bonpocy o vjH-h. Hacdb^OBame BT, O6JISLCTII cTapoc-AaB. BOKa^iH3Ma. OCOŐHH OTTHCK H3 P<£>B-a. BapmaBa, 1881.), amelyben voltakép azt akarja megmutatni, hogy mi következik az ős-szláv vokalizmusra abból, amit SAÜSSURE a „Mémoire sur le systéme primitif des voyelles dans les langues indo-européennes"-ben megállapít. A külföldi irodalommal való foglalkozás erősen kitágítja KRUSEVSKIJ látókörét, és önállóságot kölcsönöz neki azokkal a gondolatokkal szemben, amelyeket az egyetemen hallott. Nem lép ki körükből, de élesebben látja meg lényegüket, és pontosabban tud számot adni róluk, mint az, aki először elgondolta őket. A magisteri értekezés bevezetésében (i. m. 3—19) és összefoglalásában (107—9) találjuk meg a divergens és korrelativ hangok fogalmának első pontos formulázását. KRUSEVSKIJ abból indul ki, hogy a hangváltakozásoknak két fajtáját kell megkülönböztetni. Vannak olyan váltakozások, amelyeknél a hangok alternációját eleven fonetikai tényezők váltják ki. Az orosz vod-a „víz" paradigmájában a tő első magánhangzója hol o, hói d, aszerint, hogy hangsúlyos-e, vagy hangsúlytalan (acc. vddu, nom. vada). Az ilyen váltakozás abszolút érvényű: ha a fonetikai ok működik, a váltakozás kivétel nélkül beáll. Az alternáló hangok fonetikailag közel állnak egymáshoz,- és tulajdonképen egy hang divergensei. Az egyik az alap- (példánkban az o), a másik a mellókdivergens (a). A váltakozásnak ez a fajtája divergencia. Más a váltakozás, ha az alternáló szó- vagy alakpárban nem érvényesül aktuális fonetikai ok, és ha valamikor volt is ilyen, a fejlődés folyamán eltűnt. Itt van pl. az orosz ruk-a „kéz" és deminutivuma ruc-ka. A tő k | c váltakozást mutat, amely egy korábbi k | k' divergenciából alakult, k'=-c fejlődéssel. Ezek az alternánsok a mai nyelvtudatban már nem egy hang különböző reflexei, fiziológiailag sem rokonok. Az alternációnak ezt a fajtáját KRUSEVSKIJ korrelációnak nevezi, az ilyen alternánsokat pedig korrelativ hangoknak. A divergens és korrelativ hangok között lélektani különbséget lát KRUSEVSKIJ. A divergenseknek nincs psychikai hátterük, a korrelativ hangok viszont alkalmasak különböző lelki tartalmak (jelentésdififerenciák, alaki kategóriák) jelzésére. Nyelvtörténetileg nézve, a fonetikus úton létrejött divergenciákból idővel korrelációk fejlődhetnek, ós ezek aztán ismét átadhatják helyüket új divergenciáknak.