Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Kisebb közlemények - Ligeti Lajos: Kündü 53

AZ Ó-MAGYAR MÁRIA-SIRALOM 57 dummodo kötőszavát tehát fordíthatta úgy középkori író, hogy: hol. A hol szónak megvan a kódexekben s általában a XVI. században hul alakja is: Ez napon dicőfeges mindenkor ziz maria. fel haga ménbe, ez napon angali zep ineklefbe eggik mafik ellen: őrök zóld fegnek mezóibe mikint hvl minden felól való polgároknak, eg naiaf tarfafagok: hvl angaloknak fó innepek : hvl mvnka || nak es keferóíegnek vtanna. bodog es édes, lelki elet vagon DöbrK. 497—8 ; Olvaftvk azért gakorta zenieknek temetefekre angaloknak ióvefeket. es v zolgalatokra. zolgalatokot tetteket Ifót valaztottaknak lelkeket Inekekkel es vigafaggal ménben vitteket. hvl mind ket nemó nemzetnek hangoffagit. férfiaknak es zent zizeknek ineklefeket hallatni DöbrK. 503 ; íme hvl nilvan mvtatt'a nekönk hog ziz zent maria mindenkor ziz volt DöbrK. 509; az ideben kwldenek zydok ierufalembel papokath hul ianus kerezteluala SzékK. 357; Ne akaryatok magatoknak kenczeketh földben kenczwznetek hvl rozda es moly meg ezy SzékK. 367 ; kezdet (olv. kezdek) ozokath kyk gonozfwl valanak kvrnvlvifelni hvl halyak vála wteth lenni SzékK. 370; hul penig te kegelmed azt gondonaya hog az fok fzabadofok yt forgódnának, abba Eg czep finczen (1543-i levél) Levéltári Közi. III : 77. Tehát a dummodo kötőszónak megfelelhet régi magyar nyelvemlékben: hul. Tessék mármost megnézni az OMS.-at, a 'dummodo . . . crucieris' kifejezéssel szemben ott van : 'hul . . . kynzaffal'; a magyar a latinnak pontos fordítása, sőt nagyon is szolgai fordítása. Ezen a helyen ugyanis a magyar mondattan nem parancsoló, hanem jelentő módú állítmányt várna. Tudjuk azonban, hogy a latinból való régi fordításokba sokszor becsúszik olyan latinizmus, hogy jelentő mód helyett a latin szöveg coniunctivusának hatására parancsoló mód van. Van mikoron, van holott, van hol kötőszó után is: Pirulion megh azért az gonoz kóróztien: ki az zyz mariat nem akaria dicernie: Mikoron megh az poganokes mint edefel megh mondaték diceriek TihK. 141 ; ki choda azért az ol' naval'as kereztien embert (olv. ember) ki merezkódic kevelkődnye mikoron laffa ónon magát minden felól meg kernekőzótnek lennye enne fok naval'aíTagokal DebrK. 259; hog zvlethetik ember, holot ven legén : Quomodo potest homo nasci, cum sit senex ? DöbrK. 395 (Ján. III : 4); 0 meyl nagy wolth te zerelmed hol magadat ygy öle ff ed CzechK. 64,' HORVÁTH CYR. : RMKT. I : 167. Oh || Mel Volt te Zerelmed hol magadat ygy ólefed ThewrK. 295—6.