Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Kisebb közlemények - Ligeti Lajos: Kündü 53

54 MÉSZÖLY GEDEON „Az Ó-magyar Mária-siralom nyelvtörténeti és stílustörténeti módszerű magyarázatáéból mutatvány.1

) 11. Most pedig hozzáfoghatunk a OMS. azon része sorainak magyarázásához, melyek a Simeonra utaló részre következnek; ezeket legrosszabbul értették irodalomtörténetíróink és nyelvtudósaink: Tuled ualmun de num ualallal, hul yg kynzaffal, || Fyom halállal. E részt az előzővel együtt a Napkelet egykorú és mai kiejtéssel így közölte (1923. II. sz. 191. 1.): Ó, igoz Simeonnok Bezzeg-szovo') ére! Én érzem ez bú-tűrüt, Kit níha égire, Tűled válnum. De nüm valállal Hol így kínzással, Fiom, halállal. Ó, igaz Simeonnak Való szava utóiért (bevált)! Én érzem e bú-tőrt, Melyet egykor ígért (jósolt). Hogy tőled válnom kell, De nem valállal (?) Hal így kínzással Fiam, halállal. GTRAGGER megjegyezte már, igaza is van ebben, hogy: „ualmun nyilvánvaló íráshiba e. h.: ualnum". Az 'ualallal'-hoz pedig ezt a magyarázatot fűzte; „ualallal... szójáték. Talál a régiségben bírót is jelent (vö. NySz. III, 1002); a hely értelme, úgy látszik: nem bíróval, nem ítélet alapján hal meg fiam." (MNy. XIX, 9.) A Napkelet kellő óvatossággal megvallja, hogy ,tétovázásban vagyunk8 e két versszak „átlépő gondolatmenetére, és ... valállal szavára nézve. ') Ezen a címen egy nagyobb tanulmányt írt a szerző. Az egész tanulmány a M. T. Akadémia kiadásában fog megjelenni. 2) Mit szól az ÓMS.

szovo szavának végső o hangjára I. K., ki a Husszita Biblia reio (olv. réjo v. réjo) alakjának ellenzéki szavazatát avval a kijelentéssel igyekszik elnémítani, hogy „a magyar nyelvtörténet" nem ismeri a szóvégi rövid o hangot (Ung. Jb. Xí, 459) ? Pedig nem a mag) ar nyelvtörténet nem ismeri, hanem maga I. K. XIV. Lajos joggal nevezhette magát „az állam"-nak, de I. K. ne tévessze össze önmagát „a magyar nyelvtörténet"-tel!