Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 3 bet lényegileg ma sem igen tudunk mondani. Az is bizonyos, hogy a fonológia alaptézisének, a fonémek tanának kifejlését éppen az az éles és világos határvonal tette lehetővé, amelyet a genfi nyelvész húzott a„langue" és „parole" közé, mindazonáltal, ha a fonológia történeti kialakulását nézzük, nem annyira SAUSSURE, mint inkább BAUDOUIN DE COURTENAY munkásságát kell döntőbb jelentőségűnek tartanunk. SAUSSURE és BAUDOUIN DE COURTENAY tudományos pályája sok tekintetben meglepő hasonlatosságot mutat.1

) Mindketten az újgrammatikus iskola erősségei, de egyikük sem marad meg az iskola szűk keretei között. Amíg egyik kézzel segítik megépíteni a nyelvtörténet szilárd alapzatát, a másikkal a jövő nyelvészetének útját egyengetik. Az indogermanista SAUSSURE megírja híres „Mémoire"-ját, amellyel véglegesen tisztázza az alapnyelv vokalizmusát, világosságot derít a litván intonációs viszonyokra annak a törvényszerűségnek a lerögzítésével, amely ma is az ő nevét viseli (SAussuRE-törvény v. SAussuRE-FoRTUNATOv-törvény), az orosz-lengyel BAUDOUIN DE COURTENAY az elsők egyike, aki meglátja az analógia nagy horderejét, hirdeti a nyelvjárás-kutatás nélkülözhetetlen szükségességét, hatalmas, részben még ma is kiadatlan anyagot gyűjtve a különböző szláv nyelvek területén, fontos adalékokkal szolgál a szláv összehasonlító nyelvészetnek és a lengyel nyelvtörténetnek — mind ezek olyan érdemek, amelyek egymagukban is elegendők ahhoz, hogy előkelő helyet biztosítsanak nekik az újgrammatikusok táborában. A részletkérdéseken kívül mindketten sokat foglalkoznak a nyelvek egyetemes problémáival, összefoglaló szempontokat adnak, és ezen a téren is meglepő nézeteik hasonlósága. SAUSSURE legszámottevőbb teoretikus eredményei: a synchronikus és diachronikus nyelvszemlélet különválasztása, a nyelv és beszéd fogalmának elhatárolása és a hangok funkciós szerepének feltárása. A szláv SAUSSURE-Í ugyanezek a kérdések foglalkoztatják. Természetesen ő is tudatában van a nyelvtörténet fontosságának, de őt a múlt képe főleg az élő jelen szempontjából érdekli. Az élő nyelv synchronizmusa az a pont, ahonnan ő a múlt genetikus szálait nézi. Szem*) Hogy személyesen ismerték-e egymást, biztosan nem tudjuk. Az 1881/82-es tanévet BAUDOUIN DE COURTENAY külföldön tölti, megfordul Parisban is, ahol ugyanakkor kezdi meg működését SAUSSURE az École pratique des hautes études-ön. BAUDOUIN ekkor már ismerte a „Mémoire''-t, és nincs kizárva, .hogy megragadta az alkalmat a személyes megismerkedésre is. 1*