Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

22 LAZICZIUS GYULA vehető hangárnyalatokból alakul két önálló főném. CSŰR* (MNy. XXV, 11) szerint a Szamosháton és Ugocsában kétféle é van fonológiailag: é ós az ennél zártabb e (CSÜRY jelölése). A két főném közti hangzási különbség oly kicsiny, hogy avatatlan nem is hallja meg. Mint JESPERSEN mondja, „a fül, amely az anyanyelvből ismert keretek közt oly éles, hogy a legcsekélyebb hangzási eltérést is képes megállapítani, íeltűnően eltompul, mihelyt e területen kívül álló eltérések megkülönböztetésére kerül sor" (Lehrbuch der Phonetik, 6). Ha a szamosháti példára gondolunk, akkor még az „anyanyelvből ismert keretek közt" is csalódás érhet bennünket, olyan finom hangárnyalatokkal dolgozhat egy távolabbi dialektus. Már ebből a néhány példából is kitűnik, mily fontos annak a megállapítása, hogy foném-e az illető hang a nyelvben, vagy variáns. Csak ennek a megkülönböztetésnek az alapján válnak láthatóvá azok a szakadékok, amelyek a nyelveket egymástól elkülönítik. Könnyen el tudunk képzelni két nyelvet, amelyről a fonetikus megállapíthatja, hogy hanganyaguk még árnyalataiban is pontosan fedi egymást. Mihelyt azonban a fonológiai analízis rámutat arra, hogy az a hang, mely az egyikben nyelvi tényező, a másikban éppen hogy csak megvan, minden nyelvi szereptől megfosztva, egyszeribe kiderül, hogy a két nyelv hangeszközei közel sem azonosak, kiütközik az az igazi különbség, mely a két nyelvet még a legtökéletesebb fonetikai hasonlóság mellett is elválasztja hangtanilag. Érdekes szembeállítást közöl erre vonatkozólag BÜHLER (Phonetik und Phonologie, Travaux IV, 27—8). TRUBETZKOY nyomán felsorolja BÜHLER a nyugatkaukázusi adygi nyelv magánhangzóit fonetikai szempontból: a (ag, a ?), e, ö, o, i, y, ü, u. Ha ezeket összehasonlítjuk a német rövid magánhangzókkal, azt látjuk, hogy a két nyelv rövid vokálisai fonetikailag alig térnek el egymástól. Ha azonban a fonológiai viszonyok után érdeklődünk és megtudjuk, hogy az o és ö csak változata az e-nek (az e labiovelárisok után = o, labiálisok között = ö), hasonlóképen az i, y, ü, u is az 8-nek (9 palatálisok után = it labiovelárisok után = u, labiálisok között = ü, dentálisok utáa — y) stb., kitűnik a különbség, amely a két nyelvet elválasztja. Az adygi vokálisok egytengelyű • . ít e d fonológiai rendszerével szemben a német irodalmi nyelv — az inten-