Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Klemm Antal: A vogul és az osztják tárgyas igeragozás 85
A VOGUL ÉS AZ OSZTJÁK TÁRGYAS IGERAGOZÁS 97 A kettős- és többessz. 1. s 2. sz.-ben előfordulnak a rendes alakok mellett eltolódással többessz. tárgyra vonatkozó igealakok is :. joxt-i n -dm, joxt-i-n'án, ^jo%t-i-n-au, jo%t-i-n-dn tkp. ,mi ketten (ím) utóiérjük őket v. titeket' stb. MUNKÁCSI (VogNyjár. 223. VogNGy. II, 3:745) az ily alakoknál l =- n hangváltozást tesz föl. Az egyes-, kettős- és többessz.* 3. sz. alanyra vonatkozó tárgyas személyragokban a vogT. kivételével egyik vogul nyelvjárásban sincs -l- praesens-jélből keletkezett határozott tárgyra utaló elem, hanem csak birtokos személyrag. VogP.: ehl-l-t ,ő (ím) megöli őt v. engem v. téged'; ^joxt-i-té ,ő (ím) ulóléri őt v. engem v. téged', vö. "tJcwdld-t ,háza'. joxi-i-dn ,ők ketten (ím) utóiérik őt v. engem v. téged'; vö. ^kwal-dn ,kettőjtik háza'. Az utóbbi kettő tulajdonképpen nem kettőssz. tárgyra, illetőleg birtokra, hanem többesszámira vonatkozó eltolódott alak, tkp. ,ők ketten (ím) utóiérik őket v. minket v. titeket; kettőjük házai*. Ugyanily eltolódott alak a többessz. 3. sz. alanyra vonatkozó alak: joxt-i-an ,ők (ím) utóiérik őt v. engem v. téged', tkp. ,őket v. minket v-titeket'; vö. ^kwdl'-dn ^ázuk1 ", tkp. ,házaik' (-< * joxt-i-aril, *^Jcwdl--anl). Az egyessz. 3. sz.-ben azért nincs itt határozott tárgyra utaló -l- elem, mert az egyessz. 3. személyű tárgyas, illetőleg birtokos személyrag eredetileg -ta volt, vö. vogP.: praet. ekls-td, cond. elnt-tá; vogÉ. praes. rdt-i-td; vogK. ^roat-i-té; vogÉ. pernd-td ,keresztje', vogK. ^Jcwdlé-td-m ,házát'. VogNyjár. 795. A -ta birtokos szemólyrag mellett azonban előfordul -d, ^-é is (pl. vogÉ. ^Tcwól-d ,háza'; vogK. ^vit'-é ,vize'), azért a nyelvérzék a tárgyas ragozásban a -td birtokos személyrag -űí-jére ráértette az egyessz. 3. sz. alanyt jelölő szerepet, -í-jére pedig a határozott tárgyra utaló szerepet, melyet az 1. és a 2. sz.-ben az -l praesens-jelre értett rá, úgyhogy -l tárgyra utaló jelre az egyessz. 3. sz.-ben már nem volt szükség, azért az -l praesens-jel az egyessz. 3. sz.-ben a vogT.-t kivéve egyik vogul nyelvjárásban sem állandósult mint tárgyra utaló elem, hanem csak az 1. és 2. sz.-ben. A vogP. — miként a vogAL. és vogKL. — kettős- és többessz. 3. sz. alanyra vonatkozó tárgyas személyragokban pedig azért nincs itt tárgyra utaló -/ elem, mert az egyessz. tárgyra vonatkozó személyragokat a kettős- és a többessz. 3. sz.-ben kiszorították a többesszámi tárgyra vonatkozó személyragok, már pedig a kettős- és többessz. tárgyra vonatkozó 1., 2. és 3. sz. alanyt kifejező személyragokba a vogT.-t kivéve egyik vogul nyelvjárásban sem hatolt bele az -l praesens-jelből Nyelvtudományi Közlemények XLVII. 7
