Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Németh Gyula: Az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolata 62
AZ URÁLI ÉS A TÖRÖK NYELVEK ÖSI KAPCSOLATA 69 denazalizáció a törökben is megtörtént: tör. küc 'erő' (28), tyk,bedugni' (14), köp 'hab' (26). (Mást mutatnak a hód [20[ megfelelései, de ez a szó a finnugorságban csak az ugor nyelvekben van meg s talán a denazalizáció megtörténte után került a törökbe.) Szókezdő jí-t fejlesztett a török a jciyga 'ángy' szóban (18), ez a törökben igen közönséges jelenség. (RAMSTEDT: KSZ. XVI, 71 skk.) A mássalhangzórendszerben a törökben bizonyos alapnyelvi jellegű kettős megfelelések látszanak (köpük <» kom [26], syy TM syy [13]), melyeknek részletesebb vizsgálata még bizonyára értékes eredményekre fog vezetni. A fgr. *s <*> *£-nek a törökben két esetben r felel meg (latir vus; tör. bayyr [3]); közönséges dolog, hogy az őstörök *^-nek a j-török nyelvjárásokban is r felel meg. Világos egyébként ezekből az egyeztetésekből, hogy a török z <s> r esetében a z az eredeti hang. (Erre a kérdésre más összefüggésben szeretnék még visszatérni.) A magánhangzórendszert illetőleg úgy látom, hogy az eredetibb állapotot a török őrizte meg. Figyelembe kell azonban venni bizonyos török váltakozásokat, melyekről eddig az irodalomban igen kevés szó esett (a <« á, a <*> y, o eu u stb.) * Művelődéstörténeti következtetéseket ez egyeztetésekből egyelőre alig vonhatunk. Mindenesetre érdekes, hogy az ősi vallás egy kifejezése ('varázsbot, varázsolni' [15]) fönnmaradt s föltűnő, hogy az egyeztetések között több rokonságnév is van (16, 17, 18). Ez egyeztetések alapján az uráli és a török nyelvek viszonyát rokonságszerű ősi kapcsolatnak mondhatjuk. A további kutatások feladata lesz tisztázni a többi összefüggéseket. (Indogermánuráli, uráli-török-mongol-tunguz viszony.) Szóegyeztetések. 1. 'ember' finnugor: m.hím 'niasculus,mánnchen' | vog.%um'mensch, mann' | zürj. komi 'syrjáne' | votj. kum: sarakum 'syrjáne'. (SETALÁ : SUS. Aik. XXX5 , 88,' 103.) <*> szamojéd: 0. kum, kume, kup, kop 'mensch'. (SETALA, i. h.) cv> török: türk (THOMBEN), ujg. szag. kün L volk' (az 'ember' ^ 'nép' jelentésváltozásra vö. KANNISTO : FUF. XVII, 82 : török adcim 'ember' =- vog. etd'm 'ember', más nyelvjárásban óatom 'nép')
