Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolata 62

AZ URÁLI ÉS A TÖRÖK NYELVEK ÖSI KAPCSOLATA 63 BÖHTLINGK, aki a török nyelvekkel behatóan foglalkozott s a/, urál-altaji kérdést is vizsgálta, valószínűnek tartja az urál-altaji nyelvek rokonságát. (Über die sprache derjakuten. 1851, XXXIII, XXXV. 1.) BUDENZ meglehetősen habozó álláspontot foglal el a kérdéssel szemben, bár hajlik a rokonság eszméje felé. „A nagy altáji [= urál-altaji] nyelvcsaládot egyes nyelvcsoportok teszik (1. mongoimandzsu-török; 2. finnugor; 3. szamojéd) — írja 1868-ban a NyK. VI. kötetében (374. 1.) — melyek a szóalakulás jellemére, a származott szók és viszonyított nyelvalakok miképen való képzésére, s a szók összeszerkesztésének néhány fővonásaira nézve egymással egyezőknek mutatkoznak. De ezen általános hasonneműség mellett az egyes csoportok egymás között nem tüntetik föl a nyelvanyagnak vagyis a bizonyos értemónyekkel összekötött hangképleteknek (szóknak) oly tömeges és a szók jelentési osztályai szerint arányos azonosságát, hogy ezen nyelvcsoportokat szorosan vett rokonsági viszonyban állóknak, azaz egy közös ugyanazon fejlettségi fokon álló alapnyelvből kiindultaknak bizonyíthatnék".1) Viszont a következő lapon ezt mondja: „Hogy az altáji nyelvcsoportok több közös jellemvonással bírnak, melyeket együtt más nyelvek nem mutatnak föl; hogy továbbá köztük, ha nem is tetemes, de mégis van oly nyelvanyagi egyezés is, mely bajosan kölcsönvételnek tulajdonítható, — ez oly tény, melyet nem lehet csupa véletlen történetességből magyarázni. Ennek kielégítő magyarázatát csak oly föltevésben1

) lelhetjük, hogy az egyes altáji nyelvcsoportok is valamikor egy egységes nyelvet képeztek...." Ugyané föifogás tükröződik egy másik kijelentésében (NyK. X. 130), amelyben a magyar-török egyezések egy részét „az ugor-török ősrokoasághoz tartozóknak, vagy legalább annak kutatásához tekintetbe jöhető adatokat szolgáltatóknak" fogja föl. THÖMSEN „Über den einfluss der germ. sprachen áuf die finnisch-lappischen" c. műve (1870) bevezetésében (1. 1.) azt mondja az urál-altaji nyelvek rokonságáról, hogy ez egyáltalában nincs bebizonyítva, „hanem legföljebb többé-kevésbbé valószínű". Ez az álláspontja SZINNYEI JózsEFiiek is (Nyíl.7

3: „Az uráli és az altáji nyelvcsoportnak a rokonsága csak föltevés".), továbbá SETÁLAnek (FUF. XII. Anz. 127.) és WiKLUNDiiak. (EBERT-féle Eeallexikon III, 381: „ ... [die ural-altaische] verwandtschaft steht ') Én ritkítottam.