Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 55 kezett. Levelek és tudományos értekezések taglallak, fejtegették, támadták KAZINCZY nézeteit és felfogását. Minthogy a vita jellege általában komoly volt, s bár sok éles és epés szó is esett, mégis távolmaradt a Mondolat-félék személyes mocskolódásától, KAZINCZY valamennyi támadással fölveszi a harcot; tudomást szerez minden ellentétes véleményről, levélben fölkeresi ellenfeleit, újra meg újra ismétli régebbi nézeteit, újakat csatol hozzájuk, kihívja a legósdibb álláspontot is, szóval olyan hihetetlen buzgósággal, lelkesedéssel és kitartással szítja és éleszti ezt a szellemi tornát, mintha nem is ő volna minden támadás célpontja. Valóban, inkább fölötte is áll a harcnak; vezetője, intézője inkább, mint sorban küzdő bajnoka. Híveinek kisebb csapata: SZEMÉRE, KÖLCSEY, VITKOVICS, HORVÁT ISTVÁN, HELMECZI, SZENTMIKLÓSSY, buzgón szolgáltatja a vita anyagát, kivált SZEMERE PÁL, a nyelvújítási harc „szertárnoka", ahogy SZVORÉNYI nevezi (Feji. tün. 22), nagy szorgalommal gyűjti régibb és újabb írókból a szavakat, valóságos nyelvújítási szótárt készít1

) állandó fegyvertárul. KAZINCZY régebbi hívei közül többen, Kis JÁNOS, SZENTGYÖRGYI, PÁPAY SÁMUEL, megijedve a vezér merészségétől, óva intik mérsékletre, féltik az ügyet; míg DESSEWFPY JÓZSEF, aki határtalan rajongással csügg barátján, ellenvetéseit újabb buzdítással tetézi. Az ellenfelek közül Debrecen hallgat leginkább; sem tudományos készültsége, sem irodalmi műveltsége nem áll meg KAziNczYval szemben; már a Magyar Régiségekre sem találkozott, aki válaszoljon; ha tesz valamit, az inkább személyeskedés, gúnyolódás, melyre a HŐGYÉSZ MÁTÉ alakja miatt Szatmárban, sőt Szabolcsban is társra talál. Komoly ellenfelek a dunántúliak. Már a Mondolat előtt fölemeli szavát KAZINCZY újításai ellen RUSZÉK JÓZSEF apát.2

) A bécsi Annalen-ben megjelent Himfy-recensiot3

)

s a Tövisek Himfy-epigrammáját egész Dunántúl sértésnek fogta föl s még azokat is, kiknek nem volt részük a Mondolatban, ingerültté tette KAZINCZY iránt; KISFALUDY SÁNDOR, TAKÁCS JÓZSEF, HORVÁTH ENDRE, PÁPAY SÁMUEL és VERSEGHY FERENC levelezésben és személyesen szövetkeznek ellene. 142. Az igazi irodalmi vitának akkoriban még nagy akadálya volt egy arravaló folyóirat hiánya. KULTSÁR lapja, sem mint hírlap, de szerkesztőjének nem eléggé elfogulatlan felfogása miatt sem, nem volt x)

Ma a zirci apátság kézirattárában, 479. sz. — Kaz. Lev. XIII, 213j 392, 402. 2)

A filozófiának előljáró értekezései előszavában, ISII—12. 3)

1809, újra magyarul Erdélyi Múzeum. I, 72, 1814.