Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 27 ban nem; a neológiának szélsőségét KAZINCZY, ki leveleiben már ekkor hirdeti az író szabadságát és jogát a nyelv szépítésében, s az idegenszerűségek átvételét is hangoztatta. Ettől a szélsőségtől a legszabadabb gondolkodású pályamű, Kis JÁNOSÓ is nagyon távol állott, hisz akkor nem is jutalmazta volna meg az elvi ortológia alapján álló bizottság. 110. A feleletek. MÁTYÁSI JÓZSEF feleletében: „Vélekedés, mellyet a' magyar nyelv iránt ország eleibe tétetett tudós kérdésre, rövid és együgyű feleletül adott" (Pest, 1806) a Debr. Grammatika nézetét vallja: „a' Nemzeti Szóknak Koholása, leginkább tsak aT Tudományokra 's Találmányokra nézve javalltatott" ; a költészetben nincsen szükség rájuk, mert a magyar nyelv mind szókincsre, mind kifejezésbeli hathatósságra ritkítja párját. Az idegen szavakat ki kell irtani, a régi, elkopott szavakkal nem kell törődni; az új neveknek bő forrása a köz- és a népnyelv, melyet szólásaival együtt egy „Tudománybeli Magyar Mindenes Gyűjteménybe" kell összehalmozni. Nem kell éppen rövid szavakra, az idegennek egy szóval való kifejezésére törekedni, mert a tökéletesség nem a rövidségben van. 111. TELEKI LÁSZLÓ gr. tanulmánya (A' Magyar Nyelv elé mozdításáról buzgó Esdeklési G. T. L.-nak. Pest, 1806.) a legmélyebben foglalkozik a nemzeti művelődés valamennyi kérdésével. Dolgozata művelt, tanult, elfogulatlan fő munkája, mely magában foglalja a múlt eredményeit és a jövő lehetőségeit. A nyelv dolgában az a véleménye, hogy a magyar nyelv nem olyan szűk, mint az idegenek gondolják, de nem is érte el még más „Cultusabb Nemzetek" bőségét: „A' nyelv bővítésére való törekedésünk azért, igen szükséges" (13. 23. §.). Módjai (1) a meghonosult idegen szavak megtartása; (2) régi szavak felelevenítése; ide tartoznak a régi magyar nevek is : „Árpad, Kund, Leél, Geiza, Béla, Etelka" [!]; (3) tájszavak irodalmivá tétele; (4) új szók készítése összetétellel és képzéssel „a' több szokásban lévő Magyar szók mivóltához" alkalmazva, de csak akkor, ha az „uj kitételek szükséges és elkerülhetetlen" voltáról meggyőződtünk. (23. §.) Megrója a szertelen szócsinálást, mely azt okozza, hogy „a' legjobb magyarnak is különös a'hoz való szótár nélkül alig lehet megértem" némely könyvet (79. §). A „mester szókat" pontosan meg kellene állapítania egy „jól elrendelt Társaságnak" (82. §). Különös gonddal tárgyalja a