Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 211 lélek s a magyar nyelv hajlandó is, alkalmas is a legelvontabb tudományok művelésére. A túlságos buzgalom azonban jogos aggodalmakat keltett magukban a tudósokban. SZABÓ JÓZSEF, a híres ásványtudós, értekezése: „Magyarítás a természettudományokban" x

)

indítja meg a vitát. A teljes nyelvtisztaságöt elvben lehetőnek tartja; buzgósággal valamennyi idegen műszót lehetne magyar szavakkal pótolni, s ez t ö b b százezer szóval gyarapítná nyelvünket. Gyakorlatban azonban nem híve ennek, mert „a jó szó olyan, mint a jó ötlet, készítése nem igen akar függni önkényünktől, nem igen engedi magát parancsolva csináltatni" (7. 1.). Ezért a középutat ajánlja: „magyarítsuk a terminológiát, de ne legyünk túlzók a nomenclaturában", tehát a tudományos tárgyak és fogalmak neveit, aműszavakat (nomenclatura) ne erőltessük, de legyünk rajta, hogy az értelmezés nyelve, a tudományos szöveg, a műnyelv (terminológia) magyar legyen. G-YŐRY SÁNDOR ez értekezés bírálatában2

) veszedelmesnek tartja

SZABÓ javaslatát, mivel a műszó ós a műnyelv élesen nem választható el egymástól.- A tudomány szóljon nemzeti nyelven, „az idegen szavakat minél több nemzeti... jól alkotott, érthető, szabatos műszavakkal helyettesítsük"; a nyelvészetileg helyes, de tárgyilag nem szabatos szó rossz, a nyelvileg szabálytalan, de tárgyilag helyes szó jó". Az Akadémia végül (1862) vezérelvül kimondta: „kívánatos, hogy a műszók [nomenclatura] magyaríttassanak, a műnevek [terminológia] általános megmagyarítása nem kívánatos". Úgy látszik azonban, hogy SZABÓ JÓZSEF több százezer szava buzdította FRIVALDSZKY JÁNOSÍ, a bogárvilág legkitűnőbb ismerőjét, hogy valamennyi rovarnak magyar nevet adjon, és ezrivel alkotta, saját bevallása szerint DiószEGHYék példájára, a legcsudálatosabb szavakat: iganc, szó'vönc, sitár, Jcecsér, Jcülény, lélme, lágyma, alkonyász, merőc, derec stb.3

) Ezekre vonatkozik KOSSUTH LAJOS egyik levele,4

) amelyben

elítéli a BUGÁT-féle purizmusból eredő szócsináló hóbortot. „Az élet vagy rögtön új szóval ruházza fel az új ismeretet, vagy meghonosítja az idegen szót". De van levelének egy része, mely mélyebben l) 1861, Akad. kiad. ') A műnyelvről. Akad. math. és termt. Értesítő, 1862. III. 3) Math.

és termt. Közi. III, 1863. 17. *) HELPT IGNÁCÜOZ, Termtud. Közi. 1894. 14*