Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161
A NYELVÚJÍTÁS 207 annyira bő, a' mennyire szükség van reá. Neveld a' szükséget, és nevelted a' bőséget." A jan. 23-i számban név nélkül ír a Nyelvújításról, Hézagpótló elmefuttatás. Az ő újításai azonban szintén inkább a stílusban nyilvánulnak, mint nyelvtani formákban. Szóújításai főleg analógiás képzések és összetételek; az utóbbiakban gyakran előtte lebeg egy idegen: angol, francia, német szó képe, mely után a magyart formálja; az idegen szót szereti aztán zárójelben utána vetni. Új szavai nagyrészt a közjog, pénzügy, alkotmányjog, közgazdaság fogalomköréből valók és vezércikkeiből gyorsan elterjedtek országszerte. Legismertebb szavai a tekintély és a vezércikk; neki tulajdoníthatók még: adalék (mai jelentése), alaptöke, belszerkezet, bevégzett tények (faits accomplis), eszmetársulás (associatio idearum), fejlemény, forgalom, gördülékeny, hatásos) hézagpótló, ingerültség, iparlovag, kedélyes (nemes kedélyű), kereszt-kérdés (cross examination), közgazdaság, közjog, közszellem (public spirit), látszólagos, lovagias, megvitat, módosítvány, polgárias, rögeszme (fixe idee), szárnyvonal (vasúté), tanszék, tüzetes, uralom, úrhölgy, védvám; a tény azonban, bár az ő szavának tartják, már tíz évvel előbb megvolt (NyÚSz. II.). Irodalom: NADBNICS A. Kossuth és a nyelvújítás: Nyr. XXXI, 442 ; DÉNES SZ. Kossuth nyelvművészete : Nyr. XXXVII, 49. — Érdekesek még KEMÉNY ZSIGMOND nyilatkozatai a nyelvújításról, Ossz. M. IX. 279; XII, 227—230. A Szócsintantól a Nyelvőrig. 186. Bugát Szócsintana. A szabadságharc bukásával kezdődő önkényuralom a nyelvújítás számára kedvező talajt teremtett. A közhivatalok, intézmények, iskolák elnémetesítése, az a roppant sok idegenajkú tisztviselő, kit a bécsi kormány az országra rászabadított s aki nagyrészt csakhamar meghonosodni indult, a német iskolakönyvek, a német, többnyire selejtes irodalom, nem volt hatás nélkül a reformkor rohamos újulásában meggyengült nyelvérzékre és tág kaput nyitott mindenféle idegenszerűségnek, legkivált németességnek. Míg 1848 előtt VÖRÖSMARTY X ) és NAGY IGNÁC2 ) még csípősen szólal föl a nyelvtörő -nokoknak, -nekeknek, valamint *) Ö. M. VI, 312-314. 2) Magyar Titkok, III, 71.
