Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 17 összetétel hagyományos sorompóit, csonkít, kurtít, összeolvaszt, bekebelez tekintet nélkül. Képzés: foszlár (Cardamine), mert termése felfoszlik; hulláng (Dodecatheon), mert szirma hátrahull; zuzmó (Lidién), mert mint a zúzmara ül kövön fán; — összetétel: kötör (Saxifraga) a latin szó elemeinek fordítása és csonkított összetétele; tsüküllö (Centaurea): cső- ves virágai küllő- szerűen állanak vackukon; magár (Nárdus): magjai árszerűen hegyesek; kanafáj előbb tátkanaf (Lanium), mert a hajlott, kanaf-a\akú virág áj-SL: nyílása tátva van; — csonkítás: derely (Imperatoria), termése derelye-aX&kú; durca (Leersia), termése érdes, durcás; fintor (Melampyrum), a virág ajaka szélén kifintorodott; — egyéb különösségek: ha van liliom, lehet más növény siliom (Hemerocallis); ha van kapor, lehet gyapor (Smyrnium); ha van szittyó, lehet szattyú (Tussilago); ha van pimpó (Potentilla), lehet timpó is (Tormentilla), csak a magyar és a latin név p-je helyébe, a latin í-jéfc kell tenni a magyarban. Valósággal kifogyhatatlan a szócsinálás módjaiban s azonfelül arra is törekszik, hogy a nevek tetszetősek, jóhangzásúak legyenek. Az iskolában azonban nem nagyon kellettek az új nevek, mert a „tanulásban igen nagy akadály" voltak. Két-három évtized múlva BUGÁT és társai folytatják DIÓSZEGIÍ, és leleményben ugyan nem, de mennyiségben jóval meghaladják alkotásait. Örök érdeme marad mindazáltal a műnyelv megállapítása, melynek haszna jóval íölözi a nagyrészt halvaszületett szavakat. ARANY így ítéli meg a természettudósok nyelvi újításait: „...óhajtani lehet, hogy aki még nyelvünkben újít, azt a népnyelv, népi észjárás oly teljes ismeretével, s oly romlatlan nyelvérzékkel legye, mint DIÓSZEGI, FAZEKAS és FÖLDI."1

) Irodalom: TOLNAI V. Nagy Sámuel új szavai: Nyr. XXI, 223; — FIALOWSKI LAJOS, A természetrajz műnyelve: Nyr. VII, 75 sk, 501;— BÁRDOS 94 sk., KARDOS ALBERT, A Debreceni Füvészkönyv: MNy. III, 438, Nyv. XXXVII, 213. — Növénytani Közlemények DiószEGi-füzete. 1907. — CSAPODI I, Diószegi mint nyelvész. Növt. Közi. VI, 96. — CSŰRÖS FERENC, A Debr. Füvészkönyv és írói 1907. — Vö. HELLEBRANT, könyvészetet : EPhK. 1908, 534 ; 1909, 515 ; 1910, 473. — GOMBOCZ ENDRE, Linné és a magyar botanika. 1914. 102. KOVÁTS MIHÁLY ez időtájban adja ki, Chemia vagy természet titka c. művét, az első, magyarnyelvű vegytant (1804— 1808). Mindent akar s mindent tud is magyarul kifejezni. Nem l)

Nyr. VII, 459. Nyelvtudományi Közlemények XLV1I. 2