Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - II. 1

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 7 notitiam; set nec ydola venerantur, set sicut bestie vivunt; terras non colunt, carnes equinas, lupinas et huiusmodi comedunt; lac equinum et sanguinem bibunt. In eqüis et armis habundan^ et strenuissimi sünt in bellis. Sciunt enim per relationes antiquorum, quod isti Ungari ab ipsis descenderant; set ubi ess'ent ignorabant». 1236 június 21-én visszaindul, hogy felfedezéséről s a közelgő tatár veszedelemről hírt vigyen, s rövidebb úton, amelyre őt azon magyarok tanították, t. i. a mordvinok földjén, Ruthén- és Lengyelországon keresztül tért haza s ugyanazon év december 24-én portás Ungarie intravit. Julián második" útja. Mindjárt a következő esztendőben, 1237-ben JULIÁN újra útnak indul Nagymagyarország felé. Az 1235-ben tartott mongol kurultai (országgyűlés) elhatározta, hogy Oroszország s a Dyugati országok ellen hadat indít s a fővezérséggel BATU khánt bízta meg. A mongol hadsereg, amelynek vezetői BATU fővezér mellett CAGATAI, ÜGEDEI és TULUI kháuok fiai voltak, 1236 tavaszán indult meg s ugyanazon év őszén érte el Magna Bulgária keleti határát s a bolgár előőrscsapatokat megszalasztotta.1

) A mongol veszedelem egész nagyságában kibontakozott. JULIÁN második útjának is nyilvánvalólag az volt a főcélja, hogy a mongolok haderejéről, harcmodoráról és terveiről megbízható tudósításokat szerezzen. Ez egyébként a jelentés szövegéből is nyilvánvaló. JULIÁN jelentését a perugiai püspökhöz s pápai legátushoz intézte, de kétségtelennek tarthatjuk, hogy az annyira aktuális jelentés kézről kézre járt, ill. hogy másolatát másoknak is megküldötték. JULIÁN is megemlíti, hogy levelét maga BÉLA király megküldötte az aquiléjai patriarchának (t. i. BERTHOLDnak, aki BÉLA király anyai nagybátyja volt), ez viszont a brixeni püspöknek s a tiroli grófnak. Nem meglepő tehát, hogy a jelentés három példányban, másolatban is reánk maradt. Az egyiket HORMAYR közölte 1842-ben megjelent Die goldene Chronik von Hohen-x)

0. WOLFP, Geschichte der Mongolén (Breslau, 1872) 136, H. HOWORTH, History of the Mongols (London, 1876) 136.