Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: Suomen suku. I. 461

462 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK Kiegészítésül tervbe van véve a szamojédok ismertetése és színes etnográfiai térkép melléklése. A földolgozásra kijelölt anyag itt bemutatott tervezetéből is következtethetjük, hogy a mü föl fogja ölelni a finnugor tudományok általánosabb érdekű összes eredményeit, — e tudományok történetének röviden összefoglaló áttekintését is szívesen láttuk volna — sőt remélhetjük, hogy egyes fejezetei eddig alig-alig érintett területek bevonásával egészen új ismereteket tárnak elénk vagy legalább is egészen új feladatokat, járatlan utakat jelölnek ki. Az első kötet alapján arról is meg vagyunk győződve, hogy a hatalmas anyag minden részletét arra leginkább hivatott szakember dolgozza föl, és a szerkesztő-bizottság mindent elkövet a fölfogás egységének, a beosztás tervszerűségének, a kidolgozás arányosságának biztosítására, általában a hasonló terjedelmű, természetű ós igényű kézikönyvek szerkesztésénél fenyegető veszedelmek elhárítására. A kötet élén SETALA három kérdéscsoportra tagolt [1. Az etnológia, tárgya és feladata (1—22. 1.); 2. Az őstörténet és kutatásának forrásai (23—30. 1.); 3. Faj- és nyelvrokonság (31—85. 1.)] hosszabb bevezetése foglal helyet. A dolog természeténél fogva ennek a résznek az a rendeltetése, hogy megismertesse az olvasóval a későbbiekben használt terminológiát, az alapfogalmakat, kereteket, kapcsolatokat, a módszertan elemeit. — SETALA páratlan művészettel oldotta meg a látszat ellenére is nehéz feladatot: a klasszikus tisztasággal írt üde tájékoztatóból nemcsak a laikus kapja meg a szükséges útravalót, hanem a par excellenceszaktudós is élvezettel követheti az egys-zerű formába öltöztetett fölvilágosításnak eredeti szempontokkal, irányelvekkel, logikus megállapításokkal teli menetét. Például csak a „Rokonság és kölcsönzés" vagy a „Nyelv és faj" c. fejezeteket említem. A kötet zömét a tartalom-tervezetben I. pontul föltüntetett földrajzitörténeti népismeret kezdő fele teszi, amely a szorosabb értelemben vett finnek (suomalaiset) ismertetésével végződik. — SETALÁnek a finnugor és szamojéd népekről írt pár lapnyi áttekintése után AHTIA, ITKONEN, KARJALAINEN és WICHMANN statisztikai kimutatásai következnek (91—119. 1.). A finnugorságról földrajzi, közigazgatási elhelyezkedésük szemmeltartásával összeállított számadatok egyhangúságába érdekes újságot visznek az egyes rokon népek életkor, nem, vallás, írni-olvasni tudás és foglalkozás szerinti tagozódásáról készült táblázatok, amelyekből a demográfia bizonyára nagyon tanulságos következtetéseket vonhat. — Minket magyarokat kellemesen lep meg a reánk vonatkozó külön résznek abszolút megbízhatósága, sokoldalúsága és tárgyilagossággal párosult megnyugtató történeti perspektívája. — A külföldön fehér holló-számba menő gondosságért WicHMANN-nak tartozunk köszönettel. SETALA Suomensukuisten kansojen esihistoria c. tanulmánya, amelynek lényegét már a Maailmanhistoria II. kötetéből ismerjük, a finnugor nyelvészeti palaeontologia és őstörténeti kutatás egyik legbiztosabb alapja, irányítója, mintaképe. Lehetetlen is, fölösleges is volna a tömérdek súlyos problémán sommázó szűkszavúsággal átvonuló fejtegetésekre ezen a helyen részletesebben kitérnem, mert hisz számos megállapítása azóta szinte tudományos közhellyé vált, egyes vitás részletkérdésekben vallott fölfogása éppúgy nem formál just csalhatatlanságra, mint a mi eltérő föltevéseink, de meg annak idején bő kivonatban TRÓCSÁNYI Z. amúgy is ismertette (Ethn. XXVI, 190—209).