Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - II. 402
A MAGYAR TŐVEGHANGZÓK 449 Dom.-k. 13-féle alakok, melyek kódexeinkben elég gyakoriak. (Ez analógiás hatásokról 1. LOSONCZI : MNyv. XV. 124.) A -dalom, -delem képző előtt egyébként rendesen o. e, ö-t találunk. Példák : birodahn Bécsi-k. I. 73; hyzodalom Ap.-k. I. 7; lakodahn Fest.-k.t 375; enghbdelm- Érdy-k. 421; gybzodelm- Czech-k. 195 ; gyezbdelm- Érdy-k. 664; kefodelom Guary-k. 161; fegodelm- Czech-k. 43; zegbdelem- Érdy-k. 88; tbrbdelm- Debr.-k. III. 365 ; uezbdelm- Czech-k. 14. A u-tövű igék után azonban nyilt tővéghangzót találunk, ami egyszersmind azt is bizonyítja, hogy ezek tővéghangzó tekintetében a v-tövü névszókhoz hasonlóan fejlődtek. Példák ; hyedelm- Ap.-k. I. 13; Lobk.-k. II. 57 ; ibuedelm- Birk-k. 8; dyadalm- Czech-k. 190; vyadalom-Péld-k. II. 59. Ez utóbbiak analógiáját követték az ilyen esetek: byradalmam Keszth.-k. 27; bizadalma Jók.-k. 162; byzadalmad Lobk.-k. II. 45; (oo bizodalmat 42); Syradalmas Peer-k. III. 334; fayadalmal Peer-k. I. 125; nywgadalom Peer-k. I. 234. A nyugov- igénél itt is o van az esetek nagy részében (pl. niugodalm- Debr.-k. I. 16, 119; nugodalm Nagysz.-k. 154 •), a v-iö\ü igék hatására azonban itt is előfordul a; pl. nyűgaa'almád- Keszth.-k. 367; (cv nywgodalmath 443; nywgodalmam 368;) nyugadahnas Tel.-k. IV. 374. Illeszkedés van a lacadalma KTSz. adatban. A fejedelem szó változatai a régi nyelvben: fedelm- Bécsi-k. II. 129, 117, 144; feyedelem- Érs.-k. I. 2; II. 311; feyedelm- Szék.-k. III. 314; feydelem- Érdy-k. 545; Érs.-k. II. 316; Szék.-k. V. 337; feydelm-Szék.-k. III. 314. Az alapszó részben a régi feü^fei =- fé, részben a fej szó. A -dalom képzős alakok hatása alatt a fajdal- (vö. TMNy. 485) igéből keletkezett fájdalom is felvehetett a -d előtt majd o-t, majd a-t; pl. fayodalmanak Tel.-k. II. 253; fayadalmal Peer-k. I. 125; fayadalm,ayrth Pozs.-k. II. 23. Megemlíthetők végül e régibb zárt tővéghangzót mutató példák: gívzwdelmet Virg.-k. 89; gwzwdelmeth Virg.-k. 137; lacudahna Peer-k. IV. 360; s mai nyelvjárásainkból ez az analógiás alakulás: jövödelem Vépvidék, Nyr. XXIX. 172; s az a hangzósak analógiáját követő forradalom ilyen változata: forodalom Bakonyalja NyF. XXXIV. 16. A deverb. -m névszóképző előtt középzártságú hangzót találunk (álom, öröm), mely részint ej tény könnyítő (álom -= álm; vö. almn. ANON. NySz.), részint régibb zárt hangra megy vissza; (1. Vrumes 1171; urum- ÓMS.; enrm Erdy-k. 385*; etrrwm- uo. 385, 512, 386, 425; wrum-Virg.-k. 7, 18, 27, stb.). ö helyett kódexeink sokszor e-i is írnak, mely általában é'-nek olvasható: eurem- Jók.-k. 7; Érs.-k. I. 125; II. 564; III. 323; Fest.-k. 413; Péld.-k. III. 70; Thewr.-k. III. 287; Ewrem-Érdy-k. 657; orem- Érs.-k. I. 90; Lobk.-k. III. 253; eprem- Göm.-k. IX. 92; evrem- Corn.-k. 83; Horv.-k. 102; Mare.-l. 8; rrem- Nagysz.-k. 142; erem- Debr.-k. III. 327; Érdy-k. 18; Érs.-k. II. 438; III. 320; Fest.-k. 79; Lobk.-k. I. 195; III. 223, 254; Pozs.-k. II. 25; III. 42; Thewr.-k. I. 2. (Nyilt e-vel ma Domokoson : örem Nyr. XLII. 10). A köröm co körmöt analógiájára a Dunántúl néhol örmöt is előfordul {TMNy. 226). Lehet, hogy ez a -m képző első tagja a : mány, -meny képzőbokornak is (vö. BEKÉ : Nyr. XLII. 196), melynek mélyhangú alakja előtt o, at magashangú előtt ellenben nyilt e a tővéghangzó. Példák: adomán- Érs.-k. III. 379; gyoitoman- Kriszt.-é. 18; -hagyoman- 1478; Nyelvtudományi Közlemények XLV1. 29
