Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. (I.) 321

354 TOLNAI VILMOS hatalmas Úrra... a bevött szokásra, melynek ellene véteni sok helyeken nem mertem" (Corp. Gramm. 703). Irodalom: SIMÁI Ö Nyelvújítók a XVII. sz. közepén. MNy. IV, 12, 108; — BÁRDOS. Nyelvtiszt. 43; — SZVORÉNYI Feji. 6; — IMRE S. Geleji, mint nyelvész. Akad. Értek. 1872; — SZILY. Adal. 112; — SZARVAS G. A nyelvigazítók. (Geleji, Katona és Medgyesi) Nyr. XII, 12; —KORNIS GY. A magy. bölcseleti műnyelv. MNy. III, 101; SIMONYI. Magy. nyelv. V. fej.; — TOLDY. Corp. Gramm. 47. GYÖNGYÖSI ISTVÁN szintén a XVII. század fia, de mint nyelvújító egészen magára áll. Neki nem „szegény az magyar nyelv", mint ZRíNYinek; a nyelv tudományos bővítése sem tette őt nyelvújítóvá, mint GELEjiéket, hanem a költői gyakorlat. Ezért hivatkozik rá KAZINCZY, mint" elődjére : „Nem ritkán elkapta a' poétái tűz, hogy merjen. Mere, s Nyelvrontónak vádoltatok".1) Újításait nyelvesztétikai okok szülték. Erről maga is beszámol Phoenixéhez írt megjegyzéseiben. Tudja, hogy szavakat és szólásokat használ, melyek „nem a közönséges magyar beszéd szerént" igazodnak; leír „sok nem szokott közönséges" szót, „a' kik vagy a közönséges szólásban, vagy a' folyóírásban nem usuáltatnának". Két okát adja eljárásának. Az egyik „a' versek kedviért lévő szükséges cselekedet", mivel „a' szóknak mértékét (a' versekben beférkeztethetésekre nézve)... néha hosszabb, néha rövidebb mértékben kölletik veDni", meg a „cadentia" is rászorítja az eltérésre. A másik ok, hogy a közbeszédtől különböző szavak és kapcsolatok ,a' verseket ékeséteni szokták inkább, hogysemmint valami dísztelenségére szolgálnának". Szóval egyrészt a vers kötöttségének kényszere, másrészt a költői nyelvnek emelkedettebb, díszesebb volta. Az újításban olyan módokkal él, melyeket a későbbi nyelvújítók is követnek. 0 maga mintegy igazolásul a latin stilisztika műszavaival az igen jól ismert deák poéták példájára hivatkozik. Kivetése szótagnak (synkope): bizalom, bizalmas -= bizodalom, bizodalmas; győzelem, győzelmes(keáik) ^ győzödelem, győzödelmes(kedik); kémkedik -< kémelkedik; — egybevonása szomszédos magánhangzóknak (synkresis): lány -= leány, mért -= miért; — csonkítása a fosztóképző ható alakjának: hervadhatlan, lehetlen (KAziNczYék mintája); — elvonás: figyelem ~< figyelmes, remény -* reménység;1

)

— új képzések: csüggedelem, rútalom, fuvalom; fuval>) Tud. Gy. 1819. XI. köt. \) Figyelemreméltó a régibb nyelvből egyetlen adat, BatthyK. 2: .,ö remene".